Kabbala
Kabbala A h. kibbél = átvesz, elfogad igéből képzett főnév. Jelentése: átvétel, átvett dolog, hagyomány. A h. Szentírás 2. és 3. részének (próféták és »iratok«) is ez a neve, mert ezeket nem Istentől magától, hanem csak a Szentlélektől »vették át«. Később: titkos tan, misztika.
A kabbala virágkora a Kr. u. 13. szd., keletkezési helye Spanyolország. Mint kegyességi mozgalom a misztikából nőtt ki, és ellensúlyozni kívánta a racionalista-kazuisztikus talmudizmust. Két alapirata van: a Teremtés könyve (széfer jöcírót) és a zóhar. Ezek szerint a világ a »számoknak« (szöfírót) és a h. ábécé 22 betűjének a kombinációjából állt elő. A szöfírót kanonikus rendje: 1. korona, 2. bölcsesség, 3. belátás (praktikus ész), 4. nagyság (vagy: kegyelem), 5. hatalom (vagy: ítélet), 6. szépség (vagy: irgalom), 7. győzelem (az erkölcs hatalma), 8. méltóság, 9. alap (alapeszme), 10. ország. Ezt világfa alakban ábrázolták. A szefirákat az első ember testrészeinek is tartották; párhuzamba állították őket Isten tíz nevével is. Isten a végtelen ('én szof); mellette a szefirák középlények, hypostasisok; vö. Péld 8,22kk. A szefirák könyvét Ábrahámnak tulajdonítják; valójában Kr. u. 500 és 900 közt keletkezett. A kabbala »Bibliája« a zóhar. Ez fényt jelent, vö. Dán 12,3. Pszeudepigráfus irat, a 2. szd.-ban élt Simon ben Jochait mondja szerzőjének. Igazi szerzője Mose ben Leon, Kr. u. 1240–1280 között írta. Eszerint Isten a világot a semmiből, ill. a gondolatból teremtette, Istennek nincs akarata, és nem jelenti ki magát. A teremtés emanáció, mégis űr van Isten és dolgok között. A szefirák az ősi merkábával (kocsival, vö. Ez 1) azonosak, melyek felett Isten trónol. Gonosz nem létezik, csak Istentől való távolság. Mások szerint a gonosz Isten bal keze; önálló lény (hypostasis), mely démoni lelkeket bocsát ki az ítélet végrehajtására. Az ember Isten felé fordulásában valósul meg a tikkun (restitutio). Az ember képes legyőzni a bűnt. A lélekvándorlás lehetőség a tisztulásra. Messiás elhozza a feltámadást tiszta testben. Az ember útja az eksztázis, a meditáció és az imádság. Fontos az elmélkedés (kawana). Imádkozás és elmélkedés közben az ember Isten közelébe jut, világokon hatol át. Bár a kabbala olykor mágikus és babonás szokásokat is alkalmazott – mondván, hogy a gonosz csak saját eszközeivel győzhető le –, hatása nemcsak a zsidóságon belül nagy, hanem egyes keresztyén tudósok körében is. A firenzei egyetemen tanították; a trinitást, az incarnatio-tant a kabbalából, mint »őskijelentésből« vezették le. Első keresztyén rendszerezője Johann Reuchlin (+ 1522).
KD
