Kánaáni(ak)
Kánaáni(ak)
1. Nevük, eredetük (h. köna’ani, g. khananaios)
A B tudósítása szerint Hám fiának, Kánaánnak a leszármazottai (1Móz 9,25; 10,6.15kk; ld. KÁNAÁN 1). A szó Palesztina nem sémi származású őslakóit jelöli, akik a filiszteusok előtt nyomultak be Palesztinába, s a tengerparti síkságot, valamint a termékeny síkságokat vették birtokukba. Gyűjtőnévként az ígéret földje minden őslakóját jelöli, származásukra való tekintet nélkül (1Móz 24,3; 2Móz 13,11; Neh 9,24; vö. 2Móz 3,8; 1Móz 15,18–21). Isten szigorúan megparancsolta Izráelnek, hogy a kánaániakat űzzék el, irtsák ki, ne kössenek velük szövetséget, házasságra ne lépjenek velük (5Móz 7,1kk). Izráel nem teljesítette ezt a parancsot, részint mert nem tudta, részint mert nem akarta (Bír 2,2k). Csak Dávid és Salamon korában igáztak le minden őslakót (2Sám 5,6kk; vö. Bír 1,27–35; 1Kir 9,20k). A Péld 31,24; Jób 40,30; Ézs 23,8-ban a kánaáni szó már nem nemzetet, hanem kereskedőt jelöl.
2. Kultúrájuk
A kánaániak városállamokban éltek, királyokkal az élükön. A városállam lehetett köztársaság jellegű is, a gibeóniak csak véneikről beszéltek, amikor követségbe mentek Józsuéhoz (Józs 9,11). A kánaániak az izráeli honfoglalás táján léptek át a bronzkorból a vaskorba. Vas harci kocsikkal rendelkeztek. József fiai (Efraim és Manassé törzse) ezért nem tudták elfoglalni Bétseánt (Józs 17,16kk; vö. Bír 1,19). Kifejlesztették a 22 mássalhangzóból álló abc-t, amit az izráeliek is használtak. Fejlett földműveléssel, iparral, kereskedelemmel rendelkeztek.
3. Vallásuk
A B-ban említett kánaáni istenek ugyanahhoz az isten-családhoz tartoznak, mint azok, akiket Alalakhból, Tíruszból, Szidónból, Bübloszból és Ugaritból ismerünk. Legfőbb isteneik és istennőik: Asera: Él-Dágón felesége, számos isten anyja; Astarte: a termékenység, szerelem és a harc istennője; Él: a legfőbb atyaisten, a teremtmények teremtője, akit jóságos, kegyelmes, király, az idők atyja jelzőkkel illettek; Baal: a vegetáció istene, akinek a különböző kultuszhelyeken különböző nevei voltak (Baal-Hácór, Baal-Peór, Baal-Hermon, Baal-Berith, Baal-Zebub, Baal-Cáfón), Molok. Templomaikban, magaslatokon és szent fák alatt épített oltároknál tisztelték őket. Kultuszukhoz hozzátartoztak a termékenységi rítusok, a kultuszi paráznaság, Molokéhoz az ember-, illetve gyermekáldozat. A kánaániak vallása és a Jahve vallás éles, olykor véres harcot (1Kir 18,20kk) vívott egymással. Istennek sokszor nagy ítéletekkel kellett megtisztogatni népét a bálványoktól (2Kir 17,7kk).
NA
