Kegyes, kegyesség
Kegyes, kegyesség A kifejezések a mai szóhasználatban az embernek Istennel szembeni vallásos magatartását, az iránta érzett tisztelet belső és külső megnyilvánulásainak összességét foglalják magukba. A 16. szd.-i B-fordítások nyelvhasználatában a »kegyes« jelzőnek volt »jóságos, irgalmas, kegyelmes« jelentése is. Ebben az értelemben használják a különböző fordítások a kegyes jelzőt Istennel kapcsolatban: Isten igaz, tökéletes, jóságos, hűséges (5Móz 32,4; Zsolt 18,26; hasonlat formájában: 2Krón 30,18; Dán 9,4; Róm 11,22).
Az ÓSZ-i kegyesség legfontosabb kifejezője az »istenfélelem« (jir'at Jahve – g. euszebeia): »kegyes« az, aki »féli« az Istent, azaz őt elismeri és egyedüli Uraként hűségesen tiszteli. Különösen is a deuteronomista irodalom és a Deuteronomium használja ezt a kifejezést (5Móz 4,10; 5,29; 6,2.13.24; 8,6; 10,12.20 stb.; Józs 4,24; 24,14; Bír 6,10; 1Sám 12,14; 1Kir 8,40.43; vö. 2Krón 6,31.33; 2Kir 17,7.25.28.32–39.41). Szinonim kifejezések: 'hb (»szeretni« pl. 5Móz 10,12), d-b-q (»ragaszkodni« pl. 5Móz 10,20), h-l-k bidrákáv (»az ő útjain járni« pl. 5Móz 10,12), clc-d (»szolgálni« pl. 1Sám 12,14), c-sz-h hahuqqim (parancsolatait megtartani« pl. 5Móz 6,24). Feltűnően szoros kapcsolatban áll az istenfélelem és a törvények megtartása. Ez különbözteti meg a kegyest a bűnösöktől (Zsolt 1,1), ezáltal lesz »igaz« (caddiq), »egyenes« (jásár) és »tökéletes« (támim), pl. Jób 1,1.
Ez a fajta kegyességértelmezés megóv minket attól, hogy a kegyességet valamilyen szentimentális kegyességérzülettel azonosítja, egyúttal azonban veszélyt is jelent egy formális, önigazult törvénykegyesség irányában (ld. FARIZEUS).
Isten és ember összetartozásának legfontosabb kifejezője a heszed, a szövetségi hűség. Ebben az értelemben a kegyesség az isteni heszed által előhívott és erre válaszoló emberi heszed (pl. Hós 2,21k; 4,1; 6,6). Ezért nevezi a B a kegyeseket haszidim-nak (pl. Mik 7,2) is.
A harmadik kifejezés a kegyesség megalázkodó voltát, az Isten előtti szegénységet és tökéletlenséget fejezi ki. Az Úr kegyese egyedül Istenben bízik, őbelé veti reménységét. Kifejezései: cánáv, cani (Zsolt 72,2; 74,19; Ézs 49,13).
Az ÓSZ-i kegyességnek ezeket az aspektusait az Úr szolgájának alakjában szemlélhetjük legszebben: mint Isten választottja és kedveltje minden fájdalom és megaláztatás közepette is Isten akaratának megvalósulását akarja (Ézs 53). Az cebed Jahve klasszikus alakja Ézs 53-ban olvasható, de ide tartozik Ábrahám, Mózes és Dávid is, mint az Úr szolgája.
Az ÚSZ-i kegyesség szempontjából ugyancsak fontos az ÓSZ-i kegyesség fent említett három aspektusa.
Kegyes az, aki az Isten törvényét betölti, megtartja (Mt 7,21; 12,50). E törvényt a szeretet »új parancsolata« foglalja össze, ezért nem annyira az írott törvény a fontos, hanem a Lélek által újjászületett ember cselekedete (pl. Róm 8,2.14; 1Jn 3,18; 5,3). Az ÚSZ-i kegyességi magatartás alapja a hívő ember kiválasztottsági tudata. A keresztség hitben történő felvétele alapján a »szentek« és »választottak« új, szövetséges népéhez tartozik, vagyis a legszorosabb kapcsolatban áll Istennel, akit így szólíthat: »Mi Atyánk!« (vö. Mt 6,9; Róm 8,15; Gal 4,6). Mindemellett a hívő tudatában van kicsinységének: »szegény« és »alázatos« (Mt 5,3; 11,5; 2Kor 6,10; Lk 1,48.52; Mt 18,4). Az üldözések és megaláztatások közepette is egyedül Istenben bízik (Mt 5,10–12; 2Tim 3,12). Így az ÚSZ-i kegyesség a hit, remény és szeretet hármasságának a megvalósítása.
Az ÚSZ-i kegyesség alapja Jézus Krisztus, aki mint az »Úr szolgája« a kegyesség mintaképe (pl. ApCsel 2,27; 13,35: hosziosz = haszid; Zsid 5,7). Jézus azonban nem csupán mintakép, hanem egyúttal az a személy is, akivel a hívő személyes kapcsolatban áll (úr–szolga: Róm 1,1; mester és tanítvány: Mt 10,24k; barát: Jn 15,13kk; 20,17). Így az ÚSZ-ben találkozunk egyfajta Krisztus-kegyességgel is.
Másfajta szóhasználattal találkozunk a Pásztori levelekben és a 2Pt-ben, ahol a görög-hellénista kegyességfogalom használatos (euszebeia, theoszebéia). Kegyes (euszebész) az, aki hűségesen és kötelességtudóan megtartja az örökölt vallási és társadalmi rendet (1Tim 2,2; 4,8; 5,4; 6,3.11; 2Tim 3,12; Tit 1,1; 2,12; 2Pt 1,3,6).
VG
