Kérdés, kérdez
Kérdés, kérdez H.-ül és g.-ül leggyakrabban: sá'al, erótaó. Mindkettő jelenthet kérést is. – Ha valaki szeretne valamit megtudni, kérdez (Mk 8,5). Van azonban néhány különleges esete.
1. Szónoki kérdés, amikor a felelet magától értetődő, az állításnak a költői formája (Jer 15,5).
2. A baráti, rokoni érdeklődés a szeretet megnyilvánulása, mint ilyen lehet egyenesen kötelező udvariassági formula: József így kérdezi a testvéreit (1Móz 43,7.27), Dávid a bátyjait (1Sám 17,22), király az alattvalóját (2Sám 11,7). A fáraó is kérdéssel szólítja meg Jákóbot (1Móz 47,8).
3. A nyomozás, igazságszolgáltatás eszköze a tényállás kiderítésére (2Kir 8,6). Jézus perében is az egyik eszköz (Lk 22,70). Az ártatlanul megvádolt embert gyötrik vele (Zsolt 35,11). Atényállás kiderítésén túl a bűnbánat eszköze (Józs 7,19).
4. Amikor olyan területre kíván behatolni a kérdező, amely tilos a számára, akkor elutasítják. Hiába kérdezi Jákób Isten nevét, így akarva befolyásolhatóvá tenni (1Móz 32,30). Sámson leendő szülei sem kapnak választ Isten küldöttétől (Bír 13,18). Jézus ellenfeleinek is eszköze volt a kérdés. Rendszerint elutasító vagy megszégyenítő választ kapnak (Mt 21,23–27; Mk 10,2; 12,13–27; Lk 20,1–8).
Az ember dolga, hogy engedelmesség céljából, saját javára kérdezze Isten akaratát. Ajánlatos ez Isten népének és a népeknek (Jer 6,16; 50,5; Jób 8,8).
Történhetik ez a pap megkérdezésével (Hag 2,11), aki a szóbeli vagy írott hagyomány alapján válaszol. Ide tartozik az írás kutatása, amelyben az örök élet van (Jn 5,39).
Konkrét esetekben is megkérdezték az URat. Közvetítője ennek lehetett a pap, talán az úrim és tummim segítségével (1Sám 10,22; 14,37; 22,10.13.15; 23,2.4; 28,6; 30,8; 2Sám 2,1; 5,19.23). Történhetett egy próféta fölkeresésével (2Kir 22,13kk). Elmulasztása mindig bajt okozott (Józs 9,14; Ézs 30,2).
Van, amikor rossz helyen kérdeznek. Saul nem hallgatott az élő Sámuelre, de halála után megidéztette, hogy megkérdezhesse (1Sám 28,7kk; 1Krón 10,13). Isten helyett bálványoktól tudakozódtak (2Kir 1,2kk; Hós 4,12). Babilon királyánál természetes, hogy ezt teszi (Ez 21,26), de tilos Isten népének (5Móz 18,11).
6. Rendreutasítás és félelmetes dolog, amikor Isten kérdez (Jób 38,3; 40,7).
7. A gyermeknevelés eszköze, ha a gyermek kérdésére válaszol a szülő. Ezért alkalmat kell adni a kérdezésre, hogy a hit dolgait magyarázhassuk. Ilyen alkalom a szertartás (2Móz 12,26) vagy a felállított emlékkövek (Józs 4,6kk).
8. Nevelődnek a tanítványok, amikor Jézusnak kérdést tesznek föl (Jn 9,2). Jézus is tanított úgy, hogy kérdést tett föl (Lk 6,9). A tanítványok kérdezhették Jézust: egy meg nem értett példázat magyarázatáról (Mk 4,10), az őket körülvevő dolgok okáról (Mk 9,11.28), Isten országa eljöveteléről (ApCsel 1,6).
9. Lesz idő, amikor már nem kérdezhetnek a tanítványok Jézustól (Jn 16,5), és lesz, amikor már nem is lesz szükségük rá (Jn 16,5).
CP
