Kéz
Kéz Fontos emberi testrész, de használatos angyalokkal, Istennel kapcsolatosan, ill. tágabb, képes értelemben is. A tulajdonképpeni, ill. képes értelmű használatot nem lehet mindig pontosan elkülöníteni egymástól (h. jad, g. kheir).
1. Az emberi testrészek közül a kezet említi a B legtöbbször. Ezzel fogja meg az ember a tárgyakat (követ: 4Móz 35,17; a faeszközt: 4Móz 35,18; botot: Jób 39,9). Az ún. ius talionis törvényekben többször előfordul a kéz levágása (2Móz 21,24; 3Móz 24,19k; 5Móz 25,11; 19,16–21).
Dán 5,5 egy titokzatos emberi kezet említ, amely Bélsaccar lakomáján a királyi palota festett falára a mené tekél ú-parszin feliratot írta.
2. Dán 10,10-ben egy angyal keze érintette meg az ájult Dánielt.
3. Isten kezéről gyakran szól a B. Elsősorban Isten mindenható, legyőzhetetlen erejét és hatalmát jelöli. Az egész teremtett világ és az ember is az ő kezének műve (Jób 10,3.8; 26,13; Zsolt 8,7; 95,4k; 102,26; Ézs 45,12; 48,13; 64,7; 66,2; ApCsel 7,50; Zsid 1,10). Ő tartja fenn az egész teremtettséget (Jób 12,9). Segíti az övéit (Zsolt 119,173; Ézs 51,16). Erős kézzel, kinyújtott karral hozta ki népét Egyiptomból (2Móz 13,3; 32,11; 5Móz 4,34; 5,15; 7,19; 11,2; 26,8; 1Kir 8,42 = 2Krón 6,32; 2Kir 17,36; Ez 20,33k; Dán 9,15 stb.). Ő irányítja a történelem menetét (2Móz 15,16; Zsolt 44,3k; Ézs 5,25; 59,16; 63,5) és ő győzi le a tengeri szörnyet (Jób 26,13; Zsolt 89,11.14; Ézs 51,9). A próféták életében újra és újra beavatkozik, mégpedig úgy, hogy keze velük van (1Kir 18,46; Ez 1,3; 3,14.22; 8,1; 33,22; 37,1; 40,1; vö. Ézs 8,11; Jer 15,17).
Isten kiment az ellenség kezéből (1Móz 32,12). Jobb az ő kezébe esni, mintsem az emberekébe (2Sám 24,14). De tud büntetni is (Ézs 1,25; 5,25; 9,11; 10,4; 11,15; 14,26k; 19,16; Ez 6,14; 13,9; Ám 1,8; Jób 30,21; Zsolt 32,4; 81,15; 1Sám 5,6; 6,3.5.9; Ruth 1,13; ApCsel 13,11; Zsid 10,31). Az ember egész élete az Úr kezében van (5Móz 33,3; Jób 12,10; Zsolt 31,16; 139,5; Préd 9,1). Gondoskodó szeretettel veszi körül övéit (1Krón 29,14; Zsolt 95,7; 104,28; Ézs 40,10; Jer 31,32; Lk 1,66). Ezért rábízhatjuk életünket (Zsolt 31,6; 79,11; 144,7; Ézs 33,2; 49,2; 51,16; Lk 23,46; Jn 10,29). Magasztalni kell szabadító kezét (2Móz 15,6; Zsolt 98,1; 118,15; vö. Jób 5,18).
Isten és ember gyönyörű »kézfogásáról« beszél a Zsolt 73,23.
4. Az ÚSZ egyrészt megismétli az Úr kezének erejéről szóló ÓSZ-i kijelentéseket, másrészt Jézus Krisztusra is kiterjeszti a gondolatot (vö. Jn 3,35; 10,28; 13,3). Jézus életében az emberi kezek jelölhetik azokat az ellenséges hatalmakat, amelyeknek őt ki fogják szolgáltatni (Mt 17,22; 26,45 par; ApCsel 21,11). De ő ki is tud szabadítani ezeknek az erőknek a hatalmából (ApCsel 12,11; 2Kor 11,33). Jézus, kezét kinyújtva, gyógyít (Mt 8,3 par; vö. ApCsel 4,30). A tanítványi kéz kinyújtása utalhat a tanítvány kereszthalálára (Jn 21,18). A kézmosás ÓSZ-i törvény szerinti előírása az ÚSZ-ben is megtalálható (Mk 7,1–4; vö. 2Móz 30,19kk; 3Móz 15,11).
5. Rendkívül sok a kézzel összefüggő képes kifejezések száma, és hasonlóképpen gazdag a kézhez kapcsolódó gesztusok jelentése is.
A kéz, mint az emberi test legfontosabb része, néha az egész embert jelölheti (vö. 1Móz 43,9). Az emberi tevékenység az ember »kezének munkája« (vö. 5Móz 2,7; Zsolt 90,17; 128,2). A tiszta kezek az igazi élet, az ártatlanság és a jó lelkiismeret jelképei (1Móz 20,5; 5Móz 21,6; Jób 17,9; 22,30; Zsolt 18,21; 24,4; 73,13; Mt 24,24). A véres kezek jogtalanságról és gonoszságról beszélnek (Ézs 1,15; Jób 16,17; Zsolt 7,4).
A gesztusok a belső érzelmi élet külső megnyilvánulásai. Az emberek összecsapják kezüket gyászukban (Ez 21,19; 22,13; Jer 2,37-et az ÚF a magyar gesztusrendszernek megfelelően »kezedbe temeted arcod«-dal fordítja), haragjukban (4Móz 24,10; Ez 6,11; 21,22), örömükben (Zsolt 47,2; még a fák is: Ézs 55,12), hódolatuk jeleként (2Kir 11,12), gúnyolódás vagy káröröm esetén (Jób 27,23; JSir 2,15; Náh 3,19). A szájra tett kéz a szégyen és a hallgatás (Jób 21,5; Péld 30,32; Mik 7,16), a fejen összekulcsolt kéz a kétségbeesés és a gyász jele (2Sám 13,19). A »szűkmarkúság« és »bőkezűség« jele a bezárt és a nyitott tenyér (5Móz 15,7k). Az egyezségeket, megállapodásokat tenyérbe csapással, kézfogással erősítették meg (2Kir 10,15; Ezsd 10,19; Péld 6,1), esküvéskor felemelték a kezet (Ez 20,5k). Megáldáskor a kezet a megáldandó fejére tették (1Móz 48,14; Mt 19,13; Mk 10,16). Jézus gyakran gyógyított úgy, hogy kezeivel megérintette a beteget (Mt 9,18; Mk 5,23; 6,5; 7,32; 8,23; Lk 13,13; ApCsel 28,8). Ez nem erőátvitel, hiszen a gyógyulás mindig Jézus szavára történik (pl. Mk 2,1kk par; 3,1kk par; 7,24kk par), a démonok kiűzésekor pedig csak szóbeli parancs hangzik el (pl. Mt 8,16).
Az ApCsel-ben a kéznek a fejre tevésével szorosan egybekapcsolódik a Szentlélek elfogadása, ill. a Lélek kiáradásáért könyörgés (ApCsel 8,15kk; 9,17; 19,6). Hasonlóképpen történik egy-egy személy tisztségbe helyezése (ApCsel 6,6), vagy a misszionáriusok kiküldése (ApCsel 13,3; vö. 1Tim 5,22; 4,14; 2Tim 1,6).
VG
