Kézimalom
Kézimalom Ehető gabonafajták (búza, árpa, rozs, zab) őrlésére szolgáló eszköz, az ókori keleti háztartások nélkülözhetetlen tartozéka (h. töhón, tahaná, réhajim, g. mülosz). Legegyszerűbb formája egy lapos kő, amin egy henger alakú kővel szétmorzsolták a gabonát. Ennek egy fejlettebb formája, amikor a lapos kőre ablakkerethez hasonló követ helyeztek, s a keret nem engedte a szemeket, a lisztet szétfolyni. A kereten egymással szemben egy-egy bemélyedés volt, ezekbe botot helyeztek, s így végezték az őrlést. A B-i korban már általában ismert és elterjedt volt a két kőből álló kézimalom. Ez egy rögzített alsó kőből és az erre helyezett felső kőből áll, amik többnyire básáni bazaltkőből voltak. Mindkét kő közepén lyuk van. A felső kövön, a szélétől kb. 5 cm-re, egy kisebb lyukat készítettek, s az ebbe dugott bottal forgatták. Az őrlés régen a nők, rabszolgák, foglyok munkája volt (2Móz 11,5; Ézs 47,2; Préd 12,4; Bír 16,21), s napkelte előtt végezték (Jer 25,10). A malomkövet többnyire ketten forgatták (Mt 24,41). Mivel a kézimalomra mindennap szükség volt, ezért nem lehetett zálogba venni (5Móz 24,6).
