Kéziratok, bibliai

Teljes szövegű keresés

Kéziratok, bibliai
1. Fogalma, keletkezésük
Kézzel írt B-i szövegek (h. mögillá, széfer, g. khártesz, biblíon, bíblosz). A B-ban számos utalás van arra, hogy fontos eseményeket gyakran megtörténtük után hamarosan leírtak, írásban rögzítettek. Ábrahám olyan környezetből indult el (Mezopotámia), ahol már régóta szokás volt írásos feljegyzéseket készíteni. A pátriárkák írástudó emberek voltak, s feltehetően már Kr. e. a 2. évezredben volt Ábrahámmal kezdődő eposzuk. Az Ábrahámmal kötött szövetségről szóló tudósítás (1Móz 17) híven tükrözi a hettita államszerződéseknek azt a korábbi formáját, amely az erősebb fél kötelességeit is magában foglalta. E hettita szerződések kora egyezik az ősatyák korával. Az Egyiptomból való szabadítás után Isten megparancsolta Mózesnek, hogy Amálék legyőzését írja be egy könyvbe emlékezetül (2Móz 17,14). A szövetség törvényeit, rendelkezéseit a szövetség könyvében írásban rögzítették, és a szövetség ládájában őrizték (2Móz 24,7; 31,18; vö. Jer 31,33;Lk 11,20). A 4Móz 21,14 tud egy olyan könyvről, amibe az Úr harcait írták be. Józsué a mózesi törvényeket pontosan lemásoltatta (Józs 8,32.34k). Már a Józsué könyve említi Jásár könyvét, amibe beírták a kánaáni királyok felett aratott nagy győzelem történetét (Józs 10,13). Sámuel a király jogait könyvbe írta be, s elhelyezte azt az Úr színe előtt (1Sám 10,25). A 2Sám 1,18 is említi Jásár könyvét, amibe beírták Dávid sirató énekét. Az 1Kir 11,41 említi Salamon történetének a könyvét, az 1Kir 14,19 Izráel királyai történetének könyvét, az 1Kir 14,29 Júda királyai történetének könyvét (vö. 2Krón 25,26). Az 1Krón 29,29 megőrizte Sámuel, Nátán, Gád próféta könyve emlékét. Jeremiásnak Isten megparancsolta, hogy írja le könyvbe mindazt, amit neki kijelentett (Jer 30,14; 36,2.27k; 51,60). Isten kijelentése és ezeknek a leírása a próféták korától az apostoli korig összetartozott (Ézs 30,8; Hab 2,2; Jel l,11). Fontosak voltak az ún. származási jegyzékek is (1Móz 5,1kk; Neh 7,5; Mt 1,1). A Lk l,1kk arról tudósítanak, hogy a Jézussal kapcsolatos eseményeket is hamar és sokan elkezdték leírni. Az apostoli levelek is kéziratok voltak. Ezeknek a kéziratoknak, jelenlegi ismereteink szerint, csak az emlékük maradt fenn. Egyetlen eredeti kézirat sem állta ki az idők viharát, de a Kánon keletkezésében felmérhetetlen a jelentőségük. A qumráni leletekig (1947) a legrégebbi kézirat Kr. u. a 8. szd.-ból származott. A qumráni leletek között vannak, amelyek ennél 1000 évvel korábbiak.
2. A kéziratok anyaga, másolása
A rövidebb szövegeket, kisebb feljegyzéseket kőbe (2Móz 24,12; 5Móz 27,8), fémbe, agyagtáblákra (Ézs 30,8) vésték, botokra, fatáblákra (Ez 37,16; Hab 2,2), de ezeket a B sohasem nevezi könyveknek. A B könyveit bőr- és papirusztekercsekre írták, amiket több ívből varrtak vagy ragasztottak össze. Egy tekercs hossza általában 8–10 m volt. Mózes korában főleg papiruszt használhattak, mert Egyiptomban abban az időben a papirusz már kiszorította a bőrt. A papirusztekercseknek, kivételes esetektől eltekintve (Ez 2,9k; Jel 5,1), csak az egyik oldalára írtak. Íróeszközül rendszerint a nádból készített toll, a növényi olajból és koromból készített tinta szolgált. A Jer 17,1 (vö. Jób 19,24) említi a vasból készült, gyémántheggyel ellátott íróvesszőt, amivel (fém)táblákra írtak. Egyiptomban a régebbi időkben kákát használtak, aminek a végét megtörték és kis ecsetként írtak vele, később ferdén levágtak belőle, s a lúdtollhoz hasonlított. Az írónád Kr. e. a 3. szd.-tól mutatható ki. Később a papiruszt ismét kiszorította az állati bőrből készített pergamen, pergamenpapír (Kr. u. 4. szd.). A B-i kéziratoknál a tekercseket Kr. u. 100 körül kezdte felváltani a kódex-forma, de csak a keresztyéneknél, az izráeliek megmaradtak a bőr- és papirusztekercseknél (ld. KÓDEX), kiváltképpen a kultuszi használatban. Az izráeliek az exilium előtti korban a föníciai óhéber írást, a múlt és jelen minden abc-jének az ősanyját, használták. Az arám írást Kr. e. az 5. szd.-tól vették át. De nem tűnt el az óhéber írás sem, a samaritánusok pl. ezzel az írással hagyományozták szent könyvüket, a Tórát. Az arám írásból fejlesztették ki lassanként a nagybetűs (maiuscula) vagy uncialis (görbített alakú írásforma) írást. A qumráni tekercsek ez írás fejlődésének több szakaszát őrizték meg, ami koruk meghatározásában fontos szerepet játszik. Kr. u. a 2. szd.-tól a szent tekercseket, kisebb eltérésekkel, ezzel az írással írták. Az ÚSZ korai g. kéziratait is uncialis írással írták, s ez az írásmód egészen Kr. u. a 9. szd.-ig tartotta magát. Ezt a kurzív vagy kisbetűs írás váltotta fel (minuscula). A maiuscula kétvonalas, a minuscula négyvonalas írásmód, utóbbi esetben az egyes betűk szárai felfelé vagy lefelé meghosszabbodtak.
Mivel a kéziratok, anyaguknál fogva, könnyen elhasználódtak, elpusztultak, ezért pótlásukról állandóan gondoskodni kellett. A hivatalos írnokok általában diktálás után írták, illetve másolták a szövegeket (Jer 36,4.26.32; 1Krón 2,55; 24,6; 26,29kk; 2Krón 26,11; 34,13; Gal 6,11; Kol 4,18). Az ÓSZ-i korban a kéziratok összeállításának és másolásának valószínűleg Jeruzsálem volt a központja, de innen származó példány eddig nem került elő. Az ÓSZ kéziratai másolásának később Alexandria (ahol a LXX született Kr. e. 250 körül), Tiberias (Kr. u. 150) és Babilon (Kr. u. 4–8. szd.) volt a központja; az ÚSZ-i kéziratoké pedig Alexandria, Cézárea, Antiókhia, Efezus és Róma.
3. A kéziratok felfedezése
A B-i kéziratok felfedezése már a B-i időkben elkezdődött, amikor Kr. e. 621-ben, a jeruzsálemi templom felújítása során megtaláltak egy törvénytekercset (2Kir 22,8). A korábbi időkből egyébként csak Origenész (Kr. u. 3. szd.) és a nestorianus pátriárka, 2. Timóteus (Kr. u. 8. szd. körül) leletéről tudunk. A nyugati világban több mint 1000 éven át a latin nyelvű B volt az abszolút tekintély, s csak Erasmus, Ximenes kardinális és Jakob ben Chayyim szövegkutatásai ébresztették fel az érdeklődést a régi szövegek után a 16. szd. elején. Theodor Béza 1562-ben görög–latin nyelvű uncialis kéziratot talált a Szent Irenaeus-kolostorban, ami a 6. szd. elejéről való. Béta a kéziratot a Cambridge-i egyetemnek ajándékozta. A CODEX ALEXANDRINUS-t pedig 1627-ben ajándékozta a British Museum-nak Cyrillus Lucaris konstantinápolyi patriarcha. A kéziratok kutatása, felfedezése azonban csak a 18. és a 19. szd.-ban kezdődött el igazából. Tischendorf (C.), aki igen eredményes kutató volt, megtalálta a Kr. e. 4. szd. közepéből származó uncialis Codex Sinaiticust. A 19. szd. vége felé igen sok g. nyelvű papiruszt találtak Egyiptomban, amik forradalmat okoztak a nyelvkutatásban, amikor felfedezték, hogy ezeknek a papiruszoknak a g. nyelve hasonlít az ÚSZ-éhez. Nagyjából ugyanebben az időben sok ezer pergamen, bőr, papír kéziratot találtak egy régen elfelejtett kairói karaira zsinagóga genizájában. 1892-ben az evangéliumok háromnegyed részét találták meg szír nyelven a Szent Katalin-kolostorban. 1906-ban Kairóban két, ÚSZ-i g. nyelvű, pergamenkódexet találtak, az egyik a 4 evangélium uncialis kéziratát tartalmazza, a másik pedig a páli levelek töredékeit a Kr. u. 5. szd. közepéből. A. Chester Beatty 1930-ban egy csomó papiruszt vásárolt, utóbb kiderült, hogy ez a 20. szd. elejének igen nagy jelentőségű felfedezése lett, mert számos értékes kézirat volt közte, többek között Pál apostol levelei csaknem hiánytalanul a Kr. u. 200 körüli időből, továbbá az evangéliumok és az ApCsel egyes részei Kr. u. 250 tájáról. Az ugariti leletek (1933) az ÓSZ-i kutatás új szakaszát nyitották meg. A Kr. e. 14. szd.-ból származó mitologikus szövegek sokban hozzájárultak a héber nyelv keletkezése és lényege megértéséhez. 1945-ben 13 papiruszkódexet találtak egy keresztyén sírban Luxortól kb. 50 km-re északra, Nag Hammadi-hoz közel, valószínűleg ott, ahol az ókori Khenoboskion feküdt. Az a felfedezés, ami a legnagyobb érdeklődést váltotta ki, 1947-ben kezdődött, amikor egy arab pásztor, Jerikótól 11 km-re délre, 1 km-re Khirbet Qumrantól északra, a Holt-tenger mellett egy barlangban hét csaknem teljesen ép bőrtekercset talált, köztük két Ézsaiás-tekercset, egy Habakuk-kommentárt és egy himnusz-könyvet. Amikor a barlangot 1949-ben újra felfedezték és feltárták, 70 tekercs 900-at meghaladó töredékét találták meg. 1952 és 1956 között további tíz barlangot fedeztek fel, s a kéziratok száma 500 fölé emelkedett, köztük száznál több ÓSZ-i szövegeket tartalmaz, csak Eszter könyve nem szerepel köztük. A könyveket Kr. e. 200 és Kr. u. 65 között másolták. E leletek rendkívül jelentősek a szövegkutatók és a történészek számára. 1952-ben a wadi-murabbacat barlangjaiban, 1959-ben az Éngedi és Masszada közötti barlangokban találtak kéziratokat. A kutatások folynak, s ki tudja, hogy még milyen meglepetéseket hoznak.
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages