Kéziratok jelölése
Kéziratok jelölése A B szövegének kritikai kiadásai, tudományos feldolgozása, a kéziratok áttekinthetősége, a közöttük való eligazodás nélkülözhetetlenné tette jelölésüket. A kéziratok jelölésénél lényeges szempont volt, hogy – legalább a fontosabbak – kapjanak nevet, s ezeknek legyen általánosan elfogadott rövidítése, továbbá, hogy legyenek olyan jelölések is, amelyek tájékoztatnak arról, hogy a szóban forgó kézirat a kéziratok milyen szövegcsoportjába tartozik. Ilyen tájékoztató jelölések:
H = egyiptomi szövegforma.
K = koiné, Antiókhiában, később Konstantinápolyban elterjedt szövegrecenzió, amit birodalmi szövegnek is neveznek.
J = jeruzsálemi szövegforma, használata nem általános.
Gmai = codices maisculis scripti (nagybetűkkel írt kódexek).
Gmin = codices minusculis scripti (kisbetűkkel írt kódexek).
Fontosabb kéziratok és jelölésük:
S = Codex Sinaiticus. C. Tischendorf fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyen lévő Szent Katalin-kolostorban. Tartalmazza az ÓSZ-et és az ÚSZ-et görög nyelven, továbbá Barnabás levelét és Hermas Pastor-át. Kr. u. 4. szd. vége.
A = Codex Alexandrinus. Négy kötetből áll. Hiányos. Tartalma: evangéliumok, ApCsel, páli levelek, Jelenések könyve. Kr. u. 5. szd. Lukaris Cyrillus alexandriai, később konstantinápolyi pátriárka Konstantinápolyba vitte, majd 1628-ban az angol királynak ajándékozta.
B = Codex Vaticanus. Az ÚSZ legrégibb uncialis kézirata. Kr. u. 4. szd. A pápai könyvtárban őrzik. Az 1–2. Tim, Tit, Filem és Jel kivételével az egész B-t tartalmazza g. nyelven. Szövege nagyban eltér a Vulgatáétól. Halványuló betűit a 10–11. szd.-ban egy korrektor újra bevonta tintával, és az akcentusokat is beírta a szövegbe.
C = Codex Efraemi Rescriptus. Eredetileg az Ó- és ÚSZ-et tartalmazta, de szövegét lekaparták, s a szír Efraem egy aszketikus munkáját írták rá. C. Tischendorf a levakart szöveg háromötödét olvashatóvá tette. Kr. u. 5. szd.
C = Codex Cairensis. A korábbi és a későbbi prófétákat tartalmazza. Mosche ben Ascher írta Kr. u. 895-ben, s punktációval is ellátta.
D = Codex Bezae, vagy Codex Bezae Cantabrigiensis. Kettős, görög–latin nyelvű kézirat az 5–6. szd.-ból. Az evangéliumokat és az ApCsel-t tartalmazza. Beza 1650-ben a Cambridge-i egyetemnek ajándékozta.
F = Codex Ambrosianus. Tartalma az 1Móz 31,15–Józs 12,12 hiányosan. Kr. u. 5. szd.
G = Codex Colberto-Sarravianus. Tartalma az 1Móz 31,5–Bír 21,12. Kr. u. 4–5. szd.
Hill = Codex Hillel. Kr. u. 600 körül írta Rabbi Hillel ben Mose ben Hillel. A középkor masszórétái és grammatikusai számos olvasási módját átvették.
L = Codex Leningradensis. 1008-ban készített másolat Ahron ben Mosche ben Ascher által írt kéziratból.
M = Codex Coislinianus. Tartalma az 1Móz–1Kir 8,40 hiányosan. Kr. u. 7. szd.
N = Codex-Basiliano-Vaticanus. A Codex Venetushoz tartozik, s ezzel együtt az ÓSZ nagy részét tartalmazza. Hiányzik belőle a Zsoltárok könyve teljes egészében, továbbá az 1Móz–3Móz 13,59, s más kisebb részek, Kr. u. 8. szd.
Q = Codex Marchalianus. Tartalma: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel és a 12 kispróféta. Kr. u. 6. szd.
Q = A qumráni kéziratok jele is, úgy, hogy a betű előtt számok jelzik a barlang számát, amelyikből származnak, utána pedig utalás van a tartalmára, pl.: 1Q Isa = Ézsaiás kézirat az 1. barlangból; 4Q Dt 32 = 5Móz 32 kézirata a 4. barlangból; 4Q Samb = Sámuel könyvének kézirata a 4. barlangból.
Samaritánus S = Samaritánus Pentateukhosz Mózes öt könyvét tartalmazza, de mintegy 6000 eltérés van közte és a MSZ között. 1616-ban került az érdeklődés középpontjába egy Damaszkuszban felfedezett kézirat révén.
V = Codex Venetus. A Codex Basiliano-Vaticanus-szal együtt az ÓSZ nagy részét tartalmazza. Kr. u. 8. szd.
W = Codex Atheniensis. Történeti könyveket tartalmaz. Kr. u. 13. szd.
NA
