Kigúnyol
Kigúnyol Gyakran szerepel együtt a csúfolással, szidalmazással, káromlással, megvetéssel, kinevetéssel, amelyek olykor tartalmilag is körvonalazzák (vö. 2Pt 3,3). A B-ban többnyire a h. lacag és a g. empaizein fordításaként olvasható. Költői formája a gúnydal (Bír 5,28kk; Ézs 14,4–21; 23,15k; 46,1k; Hab 2,6kk). Történhet szóval (Zsolt 3,3; 4,3; 42,4; Neh 2,19), valamilyen cselekedettel, pl. fejrázással, fejcsóválással (2Kir 19,21; Zsolt 44,15), gyakran szóval és cselekedettel (Mt 27,29.31), célpontja lehet egyetlen személy (Mk 15,20), egy törzs (Bír 5,15kk), egy sereg (1Sám 17,10), egy nép (Zsolt 44,14; 79,4), bálvány (1Kir 18,27). A megfélemlítés, megalázás, lélektani hadviselés eszköze is (1Sám 17,10k.16.24). Az utolsó idők jelei között is szerepel (2Pt 3,3).
Gúny tárgya lehet valamilyen emberi fogyatékosság (2Kir 2,23), nyomorúság (Zsolt 44,14), öregség (Péld 30,17), meggondolatlan cselekedet (Lk 14,29). Gyakran céltáblái a kegyesek (Zsolt 123,4), igaz és szent ügyek, így az Isten igéje (Jer 20,8), a feltámadás (ApCsel 17,32), Isten akaratának a cselekvése (Neh 2,19; 3,33), s azok, akik igaz ügyekben fáradoznak (2Krón 30,10). De mások nyomorúságát, szent és igaz dolgokat csak az elvetemültek, gőgösek, istentelenek gúnyolják ki (Péld 21,24). Lehet Isten ítélete, büntetése is (Ez 23,32; Zsolt 80,7).
A kigúnyoltatás különösen hozzátartozik Isten szolgáinak, az igaz prófétáknak az útjához, sorsához (2Krón 36,16; Mt 5,11k; ApCsel 7,51k; Ézs 53,3). Így érte mérhetetlen gúny Isten Szolgáját: Jézust (Zsolt 22,8; Mt 20,19; 27,29.31.41). A kigúnyoltatás elhordozása az istenfiúság próbája és jele (Ézs 53,7; Mt 27,54; Lk 23,47; 24,25kk). A gúnyolódók Istennel találják szemben magukat (Péld 17,5; Ez 36,4; Zsolt 59,9), aki az igazak gyalázatát örömre fordítja (Jób 22,19).
