Kincs
Kincs H. cócar, g. thészaurosz. A kincs minden olyan dolog összefoglaló elnevezése, amit az ember nagyra értékel, vagy gazdaggá, tehetőssé teszi őt (arany, ezüst, drágakövek, házak, állatok, birtok stb. – 2Krón 32,27; Ézs 39,2k; Jer 41,8; Mt 2,11). Különösen értékes kincsek voltak felhalmozva a jeruzsálemi templomban (1Kir 6,20kk; 2Kir 25,13kk; Ezsd l,7kk; 5,14kk; 6,5; Neh 7,70) és a királyi palotákban (1Kir 14,26; 20,3; 2Kir 12,19; 20,13; Ám 3, 11kk). Éppen ezért gyakran hallunk a templom kifosztásáról (1Kir 14,26; 15,18; 2Kir 12,19; 14,14; 16,8; 18,15; 24,13). A Péld 10,2 int: »nem használnak a bűnnel szerzett kincsek«. Átvitt értelemben kincsnek nevezi a B az Isten félelmét és a bölcsességet (Ézs 33,6).
A mennyek országa Jézus példázatában szántóföldben elrejtett kincs (Mt 13,44). Pál apostol is beszél a hívők kincséről, az őket megillető mennyei dicsőségről, amely földi életük törékeny cserépedényeiben van (2Kor 4,7). Krisztusban a bölcsességnek és az ismeretnek kincsei vannak elrejtve (Kol 2,3). Amikor Jézus a mennyei kincseket szembeállítja a földi kincsekkel, akkor nem arra gondol, hogy a földi kincseket meg kell vetni, hanem arra, hogy ne ezekben bízzunk, mivel ezek mulandók és csak a birtokvágyunkat növeli (Mt 6,19kk; Lk 21,33kk). Életünk fő kérdése az, hogy kiben bízunk (»hol van a szívünk?«): Istenben-e vagy a mammonban? E kérdés elé állította Jézus a gazdag ifjút is: »Add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben«. Mózes nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot (Zsid 11,26).
