Kincstár
Kincstár Kincsek tárolására, őrzésére szolgáló helyiség (h. bét-nökót, 'ócár, bét-há'ócár, g. gazophülakion). A B-ban a királyok kincstárairól (1Kir 7,51; 2Kir 20,13; Jer 38,11; Eszt 3,9) és a templom kincstáráról (Neh 10,39; Mal 3,10; Mt 27,6; Jn 8,20) olvasunk. Heródes az asszonyok udvara északi részén építtetett pompás kincstárat, ebben voltak a perselyek, amikbe az adományokat helyezték (Mk 12,41kk; Lk 21,1). A kincstárakért a kincstárnokok feleltek (1Krón 26,20kk; Neh 13,13). Szigorúan zárták és őrizték (1Krón 9,26k; Ezsd 8,29). Háború esetén a kincstárak kincseit a győztesek kincstárába vitték (2Kir 20,14kk; Mt 12,29). Átvitt értelemben a szív is kincstár, ahonnan a jó ember jó kincseket hoz elő (Mt 12,35; 13,52). A földi kincsek végül tárházaikkal együtt semmivé lesznek (Jak 5,1kk; Jel 18,9kk). Isten gyermekeinek maradandó kincstára a menny (Mt 6,19k; 19,21). A Kol 2,3 szerint Jézus minden bölcsesség és ismeret kincstára.
