Kiválasztás

Teljes szövegű keresés

Kiválasztás Az ÓSZ-ben a héber báhar, az ÚSZ-ben pedig a görög eklégomai, illetve eklogé a kiválasztás terminus technicusa. Egyike a legsúlyosabb bibliai fogalmaknak, melynek ismerete nélkül semmit sem lehet megérteni Istennek az emberre vonatkozó szándékából és akaratából. A kiválasztás hite végigvonul a Szentírás összes rétegén.
1. A kiválasztás végrehajtó alanya Isten
a) Az ÓSZ-ben különleges hangsúly helyeződik Izráel kiválasztására. Az ÓSZ erős kollektív jellege miatt szinte teljesen háttérbe szorul az egyén kiválasztásának gondolata, eltekintve egyes kiváltságos, karizmatikus személyektől.
Izráel kiválasztása szorosan összefügg a bibliai szövetség-gondolattal. Isten szabad elhatározás, szuverén kezdeményezés alapján népül választja magának Izráelt (5Móz 7,6; 14,2; Zsolt 100,3), ehhez hasonlóan konstituálódik Isten ÚSZ-i népe, Jézus Krisztus gyülekezete is (Mt 20,23; Róm 9,11.15; Ef 1,4; 3,11; 1Pt 2,9).
Maga Izráel is úgy tudta magáról, hogy ő »az Úrnak szent népe, akit az Úr arra választott ki, hogy az ő tulajdon népe legyen mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak« (5Móz 14,2; Bír 2,20; 5,11; 1Sám 2,24; 2Sám 14,13) és hogy vallási és politikai egzisztenciáját a kiválasztó Isten történelmet formáló közbeavatkozásainak köszönheti (Mik 4,5; Ám 3,2). A próféták Izráel kiválasztásával együtt említik az Egyiptomból való szabadulás eredményét (Jer 2,2; Ez 20,5k; Hós 2,17; 9,10; 11,1; 12,14; 13,4; Ám 9,7; Mik 6,3–5), míg egy másik bibliai hagyomány szerint Izráel kiválasztása már az ősatyák kiválasztásában gyökerezik (1Móz 12,1–3; 15,1; 17,1–8; 22,15–18; 26,2–5; vö. Jer 11,5; 33,26; Ez 28,25). De a kettős hagyományra is találunk példát egyfelől az 5Móz 4,37; 7,6–8; 9,5; 10,15; 14,2; 26,18-ban, másfelől pedig az Ézs 41,8k; 43,10–20; 44,1k.21.24; 45,4; 48,10.12; 64,9-ben. Izráel kiválasztása pedig magába foglalja a »szent föld«, különösen is Jeruzsálem (1Kir 8,48; 11,13.32; 14,21; Zak 2,16), a templom (5Móz 12,5.11.14; 12,18.21.27; 1Kir 8,16; 11,32; 2Kir 21,7; Ézs 28,16) és az egész Palesztina (Jer 3,19; Zak 7,14) kiválasztását.
Izráel népének minden egyes tagja részese az isteni kiválasztásnak (2Móz 32,13; 5Móz 10,15; Zsolt 105,43; 106,5; Ézs 41,8kk). Ez a gondolat a judaizmusban ahhoz a téves meggyőződéshez vezetett, hogy az üdvbizonyossághoz elég a »kiválasztott néphez« való test szerinti odatartozás (Mt 3,9; Jn 8,33; Róm 2,17; 4,12).
b) A B szól arról is, hogy Isten a »választott nép«-en belül is kiválaszt egyeseket és ideiglenes, vagy állandó küldetéssel bízza meg őket. Így választotta ki a már fentebb említett ősatyákat, továbbá Mózest és Áront (2Móz 3; 4Móz 17,20; Zsolt 105,26; 106; 23), a papokat és lévitákat (4Móz 8,16kk; 5Móz 10,8; 18,5; 21,5; 1Krón 15,2).
A prófétáknál a kiválasztás gyakran az elhívásban nyilvánul meg, ami voltaképpen kihívás a meglévő körülmények közül és egy új létezési módnak a felajánlása (Ézs 8,11; Jer 15,16k; 20,7; Ám 7,15).
A királyok is kiválasztottak, sőt az ÓSZ-ben régebbi keletű a király kiválasztásának szemlélete Izráel népe kiválasztásának szemléleténél. Izráel osztja környezetének nézetét a király kiválasztásáról, de ugyanakkor azt sajátos egyéni hittartalommal is gazdagítja, amikor beszél az elvettetés lehetőségéről (1Sám 15,23.26). Ez annál is figyelemre méltóbb, mert olykor úgy tűnik, mintha »Isten felkentjének« character indelibilis-t tulajdonítanának (1Sám 24,7.11; 26,9.11.16.23; 2Sám 1,21). Az 1Sám 10,20–24 a sorsvetést a kiválasztás eszközeként említi. Jóllehet nem szabad lebecsülni a nép szerepét a királyok trónra lépésekor (1Sám 8,18; 12,13; 2Sám 16,18; 1Kir 12,1), mégis a királyi méltóság igazi alapja az isteni kiválasztás (1Sám 16,6–13; 2Sám 6,21; 1Kir 8,16; 1Krón 28,4; 2Krón 6,6; Zsolt 89.4.20). Az ÚSZ-ben is megvan a kollektív kiválasztás (Róm 11,7; 1Kor 1,1; 2Tim 2,10; 1Pt 2,9; 2Pt 1,10) mellett az egyének kiválasztása: a tizenkét tanítvány (Mt 10,1; Mk 3,13–19; Lk 6,13–16), Mátyás (ApCsel 1,24), Pál (ApCsel 9,15), az egyes gyülekezetek (2Jn 13).
c) Eszkhatológikus kiválasztás. Már Ám 5,15 remélte, hogy Isten könyörülni fog »József maradékán«, vagyis a »választottjain«. Ez a reménység erőteljesen jelen van a Hós 2,1–3.16–25-ben is.
A Deutero-Ézsaiás által megrajzolt Ebed-Jahve (Ézs 42,1–7; 49,1–6; 50,4–9; 52,13–15; 53,1–12) a Messiás vonásait hordozza (vö. ApCsel 8,26–35). Az ÚSZ noha ritkán adja ezt a címet Jézusnak (Lk 9,35; 23,35), azonban a legünnepélyesebb pillanatokban (keresztelkedés, megdicsőíttetés, keresztre feszítés) mindig megelevenedik Jézussal kapcsolatban a Deutero-Ézsaiás jövendölte Ebed-Jahve alakja. Jézus az egyetlen, aki igazán érdemes a »kiválasztott« névre (Lk 1,35; Ef 1,4.10; 1Pt 1,20; 2,4kk). A B említést tesz egy végső, végérvényes kiválasztásról (Mt 22,14; 24,22; Mk 13,19–27; Lk 18,7; Róm 8,33; Jel 17,14).
2. A kiválasztás alapja és célja
A kiválasztást Isten meg nem érdemelhető szeretete motiválja (5Móz 7,7k). A kiválasztás Isten szabad elhatározáson alapuló kegyelmi tette (2Sám 21,6; Zsolt 105,43; Ézs 42,1; 65,23; Jer 31,3; Hós 11,1.4; 1Kor 1,26kk; 1Thessz 1,4k; 1Jn 4,19). Isten a kiválasztáskor nem tekint emberi előnyös tulajdonságokra, nem érdem, hanem szabad szeretet alapján cselekszik (2Móz 4,10kk; 5Móz 7,7; 9,6; Jer 1,6kk; 1Kor 1,26kk; Róm 9,11–13; Ef 1,4).
A kiválasztás mindig a szolgálatban nyeri el értelmét (2Móz 17,9; 4Móz 11,28; Ézs 49,6k; Jer 1,5; ApCsel 9,15). A kiválasztás egyfajta erkölcsi minőséget is föltételez, vagyis a kiválasztott élete a kiválasztás tükre (Kol 3,12; 2Pt 1,10). (Ld. még ELEVE ELRENDELÉS)
DI

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages