Kohorsz
Kohorsz Római katonai egység. Marius óta minden legio tíz kohorszból állt. A kohorsz erőssége a legio létszámától függött és 300-600 ember között változott. A fennmaradt katonai okmányokból tudjuk, hogy egy-egy kohorsz mikor, hol állomásozott és hogy a császár azoknak, akik 25 évig szolgáltak, római polgárjogot adományozott. A légiókhoz tartozó kohorszok külön táborokban tanyáztak a limes mentén. Az általuk gyártatott bélyeges téglák szintén lehetővé teszik annak a meghatározását, hogy valamely helyen melyik kohorsz tartózkodott. Már a köztársaság korában megvolt a »cohors praetoria«, a hadvezér testőrsége. Augustus újraszervezte őket. Kilenc kohorszból hármat Rómában tartott. Tiberius valamennyit Rómába vezényelte, a porta Viminalis előtt épült laktanyába. Ez aztán idővel akkora befolyáshoz juttatta a testőrséget, hogy a császárok trónja is tőlük függött. Nagy Konstantin oszlatta fel őket. – A segédcsapatok (auxilia) között voltak a »cohortes Italicae civium Romanorum«, azon itáliai polgárokból alakított csapatok, akik azért nem léptek be a légiókba, mert a szolgálat az auxilia kohorszaiban könnyebb volt. – A provinciális, tehát nem római polgárokból álló segédcsapatokban a kohorsz gyalogsága részben római módra volt felfegyverezve, részben megtartotta nemzeti fegyvereit. Ezek a kohorszok annak a népnek a nevét viselték, amelyből a tagjait újoncozták. – Augustustól származik a »cohortes vigilum« szervezése, akik tűzrendészeti és csendőri szolgálatot teljesítettek.
Az ApCsel 10,1-ben említett Kornéliusz az ún. itáliai csapat századosa volt. A görög szöveg szpeira-t ír, de itt is kohorszról van szó.
