Kolónia
Kolónia Egy nemzethez tartozó külföldiek csoportja valamely országban vagy városban (g. kolo nia, lat. colonia, a rabbinusi irodalomban g. apoikia).
Az izráeli kolóniák kialakulása a dávidi-salamoni birodalom idején kezdődött el a kereskedelmi élet fellendülésével (vö. 1Kir 10,28k). Az 1Kir 20,34 szerint Benhadád felajánlotta a győztes Ahábnak, hogy rendezzen be bazárutcákat Damaszkuszban. Az északi országrész eleste (Kr. e. 722, 2), majd a babiloni fogság alatt és után számos izráeli kolónia keletkezett (2Kir 24,14.16; Jer 52,28kk; Eszt 3,6.8; 7,9kk.17). Kr. e. az 5. szd.-ban jelentős izráeli katonai kolónia volt Elephantinéban, melynek az volt a feladata, más nemzetiségű kolóniákkal együtt, hogy Egyiptom déli határait védje. Keletkezésének pontos ideje vitatott. A perzsák már ott találták, s eltűnése a perzsa uralom megszűnésével kapcsolatos. A kolóniák jogi helyzete változó volt, és változatos. Belsőleg jól megszervezték őket. A Római Birodalomban vallásszabadságot élveztek, s mentesítették őket a hadviselés és a császárkultusz alól. A kolóniák Jeruzsálemmel, elpusztulásáig, szoros kapcsolatot tartottak, főként a zarándoklatok és a templomadó révén. A keresztyénség elterjedésében fontos szerepük volt (ApCsel 13,5; 14,1; 17,1). A római császárok veteránokat telepítettek le a birodalom különböző tartományaiban. Ilyen római kolónia volt Filippi is, teljes nevén: Colonia Augusta Julia Philippi (ApCsel 16,12). (Ld. DIASZPÓRA)
