Kövér
Kövér A rajta lévő zsírréteg vastagságától függően lehet valaki vagy valami kövér. Az ÓSZ-i szemlélet különösen az áldozati állat kövérségére helyezett hangsúlyt. Már Ábel ilyen bárányokból mutatta be az Istennek tetsző áldozatot (1Móz 4,4) és a későbbiekben is Istent illette egyedül az áldozati állat kövérje (2Móz 23,18; Ézs 43,24; 34,6k; Ez 39,19). Az áldozó nem ehetett a kövérből (3Móz 16.17; 7,23kk). Az áldozatra alkalmatlan állat kövérjét is tilos volt elfogyasztani (3Móz 3,17; 7,23.25). Az áldozatra vonatkozó törvények pontosan meghatározták azokat a kövér részeket (3Móz 3,3k; 3,9k; 3,14k), amelyeket az oltáron kellett elégetni (1Sám 2,15). Ennek oka az, hogy az érzések helyének vélték. Későbbi időkben már csak a vér fogyasztása tilalmas (5Móz 12,15; 12,16.20–24). Mózes éneke szerint, s több más bibliai hely tanúsága szerint, Izráel szerette az ízes, kövér húsokat lakomáin (5Móz 32,14; Ézs 25,6; Lk 15,23).
