Krónikák könyve

Teljes szövegű keresés

Krónikák könyve
1. Neve, helye a Kánonban.
A Krónikák két könyve a h. Kánonban a dibré hajjámim nevet viseli. A név jelentése szó szerint: a napok dolgai. Egyszerűbben: napi dolgok, események. A LXX-ban a Paralipomena nevet kapta. Jelentése: elhagyott, elmaradt dolgok. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy a Krónikák könyve azokat az eseményeket tartalmazza a LXX fordítói szerint, amelyek a Sámuel–Királyok könyveiből kimaradtak. Ez a feltevés azonban nem felel meg a valóságnak, mert a Krónikák könyve nem csak olyan eseményeket tartalmaz, amelyek az előbb említett könyvekből hiányoznak. A Paralipomena elnevezés tehát a h. dibré hajjámim g. fordítása. Jelentése is lényegében ugyanaz: elmaradt, azaz mögöttünk maradt dolgok, események. A Krónikák elnevezés Hieronymustól származik, de a V-ban ő is a Paralipomena kifejezést használja. A h. Kánon a Krónikák könyvével zárul. Ez már Jézus korában is így volt, mert Jézus Zakariást említi az ÓSZ utolsó vértanújaként (Mt 23,35; vö. 2Krón 24,20–22). A LXX és a V a Királyok könyve és Ezsdrás–Nehémiás könyve közé helyezte. Ezt követte számos bibliafordítás és kiadás. A Károliban és az új bibliafordításunkban is ezen a helyen található. A h. Kánonban a dibré hajjámim egy könyv. Először a LXX-ban választották ketté. Ezt követte a V, végül 1448-ban átvette egy h. kézirat is.
2. A könyv szerzője és keletkezési kora.
A hagyomány, valamint az egyházi atyák szerint a Krónikák szerzője Ezsdrás volt. A tudósok jelentős csoportja Ezsdrás-Nehémiást tekinti szerzőnek. A szerzőség kérdése szorosan összefügg az Ezsdrás–Nehémiás könyve szerzőségének a kérdésével. Valószínű ugyanis, hogy a Krónikák–Ezsdrás–Nehémiás könyvei egységes történelmi művet alkotnak. Ezt sok minden alátámasztja. A könyvek szemléletvilága sok hasonlóságot mutat. A Krónikák második könyvének utolsó versei szó szerint egyeznek Ezsdrás könyve bevezető verseivel. Ezsdrás könyve első hat fejezete közvetlen folytatása a Krónikák könyvének. A Krónikák könyve eszerint Kr. e. 400 körül keletkezett. Vannak, akik nem fogadják el Ezsdrás szerzőségét, s a keletkezési kort későbbre, Kr. e. 350, 300 tájára, vagy még későbbre teszik. A kérdés eldöntését nehezíti, hogy a szerző sok régi anyagot szó szerint átvett, ugyanakkor saját kora nyelve, szóhasználata is érvényesül. Az kétségtelen, hogy a hagyomány és az egyházi atyák állítását minden kétséget kizáróan sem bizonyítani, sem megcáfolni nem lehet. A mérleg ilyenkor a hagyomány felé billen, kiváltképpen akkor, ha az ellenvélemény mögött nem tények, hanem elméletek állnak.
3. Felosztása, tartalma.
A Krónikák (két) könyve négy főrészből áll:
a) Nemzetségtáblázatok (1Krón 1–9). A nemzetségtáblázatok hatalmas ívet képeznek az ember teremtésétől a Saul halála elbeszélésével kezdődő történeti részhez. Ezek a listák nem a könyv írásakor keletkeztek. A Szerző régi anyagokat használt fel, amelyeknek keletkezési korára ritkán történik utalás (1Krón 4,41). Ezek a listák vallási, gazdasági, társadalmi szempontból egyaránt fontosak voltak. Sokszor pedig a történelem folyamatosságának, az üdvtörténet aranyfonalának a jelzésére szolgál.
b) Dávid története (1Krón 10–29). Dávid történetét Saul halála elbeszélésével kezdi a szerző (1Krón 10,1–14). Ezt követi királlyá választása, Jeruzsálem elfoglalása, harcosai felsorolása (11–12), uralkodása (1Krón 13–22), kultuszi intézkedései és halála (23–29).
c) Salamon története (2Krón 1–9). Trónra lépése és gazdagsága (1–2), templomépítése (2–7), életműve és halála (8–9).
d) Júda királyainak története (10–36). Roboámtól Cidkijjáig (10,1–36,21). Círus perzsa király engedélye a hazatérésre (36,22k).
4. Forrásai.
A Krónikák szerzője műve megírásához számos forrást felhasznált, az alábbiakat név szerint is megemlíti: Júda és Izráel királyainak könyve (2Krón 16,11; 25,26; 28,26; 32,32). Izráel és Júda királyainak könyve (2Krón 27,7; 35,27; 36,8). Izráel királyainak könyve (1Krón 9,1; 2Krón 20,34). Királyokról szóló könyv magyarázata (2Krón 24,27). Dávid király története (2Krón 24,27). Sámuel látnok története, Nátán próféta története, Gád látnok története (1Krón 29,29). A silói Ahijjá próféciája, Jedó látnok látomásai (2Krón 9,29). Samajá próféta és Iddó látnok története (2Krón 12,15). Iddó próféta magyarázata (13,22), Jéhú, Hanáni fia, elbeszélése (2Krón 20,34). Ézsaiás próféta írása Uzzijjá dolgairól (2Krón 26,22). Ézsaiás próféta, Ámóc fia, látomása (2Krón 32,32). Látnokok beszédei (2Krón 33,19). Sirató énekek (2Krón 35,25). Valószínű, hogy a felsoroltakon, illetve megnevezetteken túl is használt fel forrásokat, listákat. A források megnevezése is jelzi, hogy a szerző hiteles történelmi művet akart írni, s adatai a felvetődő kérdések mellett is megbízhatóak.
5. Kapcsolata az ÓSZ más történeti könyveivel.
A Krónikák könyve önálló történelmi mű. Az ÓSZ más történeti könyveivel alapvetően kétféle kapcsolata van. Az egyik az Ezsdrás és Nehémiás könyvével való kapcsolata, mely két könyv a Krónikák folytatásának tekinthető, s e könyvek együtt egy, azonos szemléletű, történelmi művet alkotnak. A másik főleg a Sámuel és Királyok könyvével való kapcsolata. A források felsorolásából kitűnik, hogy a Krónikák szerzője ismerte ezeket a könyveket, az e könyvek megírásához felhasznált forrásokat. Van, ahol kiegészíti a Sámuel és Királyok könyve adatait: Salamon azért ment Gibeónba, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra (2Krón 1,3; vö. 1Kir 3,4). Áház a damaszkuszi mintára épített oltárt nem az Úrnak készítette (2Krón 28,23k; vö. 2Kir 16,10k). Ezékiás, Jósiás reformját bővebben leírja (2Krón 29–31; 34–35). A Királyok könyvéből hiányzik, hogy Ezékiás az Izráel területén lakókat is meghívta a páskaünnepre, de csak néhányan mentek el, a többiek kigúnyolták a követeket (2Krón 30,1kk), Dávid nem csak összeszedette a bálványokat, hanem el is égettette (2Sám 5,20k; vö. 1Krón 14,11k). Olykor olyan történeteket közöl, amik hiányoznak a Királyok könyvéből: Abijjá nagy győzelme Jeroboám felett (2Krón 13), Jósáfát nagy háborúja a móábiakkal és az ammóniakkal (2Krón 20), Jóás bálványozása, Zekarjá próféta vértanúsága (2Krón 24,15–25). Vannak, amik a Krónikákból hiányoznak a Sámuel és a Királyok könyvével szemben: Dávid vétke Betsabéval (2Sám 11), Salamon bálványozása és sok felesége (1Kir 11,1kk). Jórám izráeli és Jósáfát júdai király háborúja a móábiak ellen (2Kir 3). De a szerző nem csak olyan dolgokat hagy ki, amik rossz fényt vetnek Júda királyaira, hanem szép, felemelő részeket is, pl. Ezékiás imája (2Kir 19,15kk), Ézsaiás gúnydala Asszíria felett (2Kir 19,21kk). Sőt, közöl olyan adatokat is, amik a dicsért uralkodókra rossz fényt vetnek (2Krón 32,29). Van sok szó szerinti egyezés is a Krónikák és a Királyok könyve között (2Krón 10,161Kir 12,16; 2Krón 11,1–41Kir 12,21–24; 2Krón l8,1kk – 1Kir 22,1kk; 2Krón 24,1kk2Kir 12,1kk; 2Krón 25,17–241Kir l4,8–14; 2Krón 29–32 és 1Kir 18–20 stb.). Túl leegyszerűsítése a dolognak, hogy a szerző szépíteni akart, s főleg a kultusz érdekelte. Volt, ahol szépített, vannak jelek, hogy érdekelte a kultusz. De nem lehet azt állítani, hogy csupán tetszése szerint cselekedett műve megírásakor. Végeredményben a B-ban lévő könyvek, így a Krónikák könyve esetében is, a Kánon keletkezésének titkával állunk szemben, így Isten titkával, aki embereken keresztül is munkálkodik.
6. Teológiai jellegzetessége és jelentősége.
A szerző a törvényes (legitim) királyság, Júda, történetét írja le a Krónikák könyvében Dávidtól Círus ediktumáig. Ezt a történetet beleállítja az emberiség egyetemes történetébe, és az üdvtörténetbe (nemzetségtáblázatok). Mindent Isten királyi uralma alatt lát, akár a választott népről, akár a népek világáról van szó. Isten hű a szövetséghez, a népnek is hűségesnek kell lenni, s ha vétkezik, van lehetőség a megtérésre, a szövetség megújítására (2Krón 13,5; 15,8kk; 29,10; 34,29kk). A kultusz fontos, de nem önmagában van jelentősége. A kultusz sohasem pótolhatja a hitet és az engedelmességet (még Jósiás esetében sem pótolhatta), hanem ezeknek a megnyilvánulása. Ezért van a Krónikák könyvében olyan nagy hangsúly az igaz próféták működésén, a prófétai szónak való engedelmességen. A próféták egész sorával találkozunk: Nátán (2Krón 9,29), Silói Ahijjá (2Krón 9,29), Jedó látnok (2Krón 29,29), Semajá (2Krón 12,5.7), Iddó (2Krón 13,22), Azarjáhú (2Krón 15,1), Ódéd (2Krón 15,8), Hanáni (2Krón 16,7kk), Mikájehú (2Krón 18,8), Jéhú látnok (2Krón 19,2), Jahaziél (2Krón 20), Eliezer (2Krón 20,37), Illés (2Krón 21,12–15), Zekarjá (2Krón 24,20), Isten embere (2Krón 25,7), ismeretlen próféta (2Krón 25,15), Ódéd (2Krón 28,9), Ézsaiás (2Krón 32,20), Hulda (2Krón 34,22k), Jeremiás (2Krón 36,12). A bűn kérdése sem szűkül le a kultuszra. Saul hűtlen lett (1Krón 10,13). Salamon sok lovat és kincset szerzett (2Krón 1,14–17; vö. 1Kir 10,26-29; 5Móz 17,16k). Roboám nem kereste állhatatos szívvel az Urat (2Krón 12,14). Ászá nem az Úrra támaszkodott (2Krón 16,7–12). Jósáfát a bűnöst segítette, az Úr gyűlölőit szerette (2Krón 19,1k). Jóás hálátlan volt (2Krón 24,17kk). Amacjá nem tiszta szívvel cselekedte Isten akaratát (2Krón 25,2). Áház arám isteneire támaszkodott (2Krón 28,23). Manassé szíve a bálványokhoz fordult (2Krón 33,1–9). Jójákin utálatos dolgokat cselekedett (2Krón 36,8). Júdának azért kellett fogságba menni, mert kigúnyolták Isten követeit, kijelentését megvetették, prófétáiból gúnyt űztek (2Krón 36,15k). Ezekért lett ez a könyv része a Kánonnak, okulásul a kortársaknak, valamint a közeli és késői utódoknak, Isten mindenkori népének.
NA

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages