Lakás
Lakás 1. Általános értelemben. Tartós tartózkodás céljára szolgáló hely (h. má'ón, mósáb, miskán, zöbul, g. moné, skénoma). Maga a lakás szó nagyon kevésszer fordul elő a B-ban (1Kir 8,13; 2Krón 6,2; Zsolt 49,15; Jer 7,12; Jn 1,38), gyakran a lakóhely (Hab 3,11), hajlék (Ézs 63,15) helyettesíti. Általában a szó igei értelmén van a hangsúly, ezért a lakást, lakozást kifejező igékkel sokkal gyakrabban találkozunk a B-ban. Ebből következik az is, hogy a lakást kifejező igék mellett gyakran feltüntetik, hogy mi az, ami a lakásul szolgál (sátor, kunyhó, palota, templom, fészek stb.).
2. A Szentháromság Isten lakása. A B-ban legtöbb szó esik az Isten (az Atya) lakóhelyéről. Isten örök lakása a mennyben van (5Móz 26,15; 1Kir 8,30; Zsolt 2,4; Ézs 66,1; Zsid 8,1k; 9,11; Jel 15,5), ahol dicsőségben, szentségben, világosságban lakozik (Ézs 57,15; 1Tim 6,16). De Isten nem csak a mennyben lakozik, hanem a földön is. Bár az Úré a föld és annak teljessége, a menny királyi széke, a föld lábainak zsámolya, és őt az ég és a föld sem fogadhatja be (1Kir 8,27), mégis vannak helyek, amiket Isten kiválasztott, hogy ott lakozzon: a csipkebokorban (5Móz 33,16), a Sínai-hegyen (2Móz 24,16; 5Móz 33,2; Bír 5,4k). A szent sátorban (2Móz 25,8.22; Bír 18,31; 1Sám 1,3), a kerúbokon (1Sám 4,4; 2Kir 19,15; Zsolt 80,2), a hegyen, amit magának kiválasztott, a Sionon (5Móz 12,11; 1Krón 21,30–22,1; Zsolt 15,1; 65,2), a templomban (1Kir 6,1kk; 8,13; 1Krón 23,25; Neh 1,9; Jer 7,10kk; Ez 10,18k; 11,22k; 43,2kk; Zak 2,14; Mt 21,12k; 23,21). Isten azonban nincs ezekhez a lakóhelyekhez kötve, ezek csupán az ő megjelenéseinek, kijelentéseinek, a vele való találkozásoknak a helyei (2Móz 25,22; 1Kir 8,10k). Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, nem ember az Isten ebben a vonatkozásban sem (ApCsel 7,48; 17,24). Amikor Isten lakóhelyeiről van szó, a hangsúly azon van, hogy ő az ígéret földjén, választott népe között lakozik, azaz jelen van (2Móz 15,13; 29,45; 3Móz 26,11; Zsolt 18,10k), de csak akkor, ha népe engedelmes (Jer 7,1kk) és dicsőíti őt (Zsolt 22,4). Az ÚSZ több ponton túlmegy az ÓSZ-i kijelentésen, az ÓSZ-gel való egyezésben. Az ÚSZ szerint az Atya a Fiúban van, a Fiú pedig az Atyában (Jn 14,10). Jézus Krisztusban lakik az istenség egész teljessége, oszthatatlan egységben (Kol 2,9; vö. 1,19). Jézus Isten tökéletes temploma (Jn 2,19kk; Kol 1,15). Isten lakása, temploma, élő kövekből épül (1Pt 2,5k), akiknek a szívében Jézus hit által ott lakik (Ef 3,17), akikben az Atya és Fiú szállást készített magának (Jn 14,23), és a Szentlélek által bennük lakozik (Róm 8,9.11; 2Tim 1,14; Jak 4,5). Így e földön Krisztus teste, az egyház, a gyülekezet, s az újjászületett, a Szentlélek zálogát (2Kor 1,22; 5,5; Ef 1,13) hordozó keresztyén Isten temploma, szent lakóhelye (1Kor 3,16; 14,25; 2Kor 6,16; Ef 1,23; 2,22). Amikor pedig az új ég és az új föld megvalósul, akkor Isten sátora az emberekkel lesz, velük fog lakni (Jel 21,3.22; vö. Ez 37,27kk), s az üdvözülteket a Bárány Jézus legelteti (Jel 7,15kk).
3. Az ember lakása. Isten az embert a föld porából formálta és az élet leheletével tette élőlénnyé. A test a lélek lakása, »agyagháza« (1Móz 2,7; Jób 4,19; 2Kor 5,6; Jak 4,5). Az ember lakóhelyéről Isten gondoskodott. Az ember első lakása az Éden kert volt (1Móz 2,8). De már az édenkerti áldás jelezte, hogy az ember lakása az egész föld (1Móz 1,28; 37,1; Zsolt 24,1), amelyen Isten minden népnek kijelölte a maga lakóhelyét (ApCsel 17,26; vö. 1Móz 10,30; 47,4), választott népének pedig az ígéret földjét (1Móz 13,14kk; 15,18kk; 2Móz 3,8.17; 2Sám 7,10). Szorosabb értelemben az ember lakása lehet barlang, sátor, kunyhó, ház, palota (1Sám 13,6; 1Kir 18,4; Zsid 11,38; 1Móz 4,20; 12,8; 4Móz 24,5; Jn 4,5; Jer 29,5; Zsolt 122,7; Hós 8,14; Ám 6,8). Az Úr házában lakni kiváltság és öröm (Zsolt 27,4k; 23,6; 65,5; 84,4k), biztonságban lakni Isten ajándéka azoknak, akik hisznek benne, igazságot cselekszenek (1Kir 5,5; Jer 33,16; 32,37; Ézs 32,18; Hós 2,20; 3Móz 25,18; Péld 10,9). Minden veszedelem között biztonságban van, akinek az Úr a hajléka, és a Felséges rejtekében lakik (Zsolt 90,1; 91,1). Az ember azonban csak vándor, jövevény a földön, nincsen itt maradandó városa, lakása (1Pt 2,11; Zsid 13,14). Isten azonban készített maradandó várost, házában sok lakóhely van (Jn 14,2; Zsid 11,9k), ahová a Krisztusban való hit és újjászületés által juthatunk, hogy örökre nála lakjunk (Fil 3,20; Jel 7,15; 21,3).
4. Állatok, mindenféle élőlények lakása. Isten az állatokról, madarakról, mindenféle élőlényről gondoskodott, meghatározta életterüket, lakásukat. A vízi teremtményeknek a tengerek, tavak, folyók, patakok a lakóhelyei. A vadszamarak, a zebrák a pusztában (Jób 39,6), a zergék a magas hegyeken, a mormoták a sziklákon (Zsolt 104,18; Péld 30,26), az oroszlánok tanyáikon laknak (Zsolt 104,22). A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, ahol laknak (Zsolt 104,12.17; Énekek 2,14; Jer 48,28; Mt 8,20; 13,32; Lk 9,58). Babilon az ítélet után sárkányok lakóhelye lesz (Jer 51,37). Az ember pedig tisztátalan lelkek lakóhelyévé válhat (Mt 12,43kk).
5. Jelképes értelemben. A B a lakás, lakozás szavakat gyakran használja átvitt, jelképes értelemben is. Istennél nem lakhat gonosz (Zsolt 5,5; 7,5.10.13.15; 9,6.17), nála lakozni mindennél jobb és biztonságosabb (5Móz 33,12.28). Izmáel testvéreivel szemben (1Móz 16,12), a bűn az emberben lakik (Róm 7,17k). A világosságnak is van lakóhelye (Jób 38,19). Isten akarata, az ember nagy lehetősége az, hogy az Ige, Krisztus beszéde lakozzon benne gazdagon (Jn 5,38; Kol 3,16). Isten népének nagy reménysége az ún. ég és új föld eljövetele, melyben igazság lakozik (Ézs 65,17; 66,22; 2Pt 3,13; Jel 21,1).
NA
