Látás, látomás
Látás, látomás A h. r-c-h és a g. horaó alapjelentése: saját szemmel meglátni, észrevenni, megpillantani valamit (pl. Józs 8,20; Bír 13,20; 16,24; 1Sám 16,7k; Mt 28,7; Jn 16,16k). Emellett azonban más összefüggésekben is használatos: érezni, megtapasztalni, a látás által valamiről megbizonyosodni, megérteni, megismerni, tudomásul venni (1Móz 16,4k; 26,28; 37,2; 1Sám 12,17; Ézs 29,15; 52,15; Ez 40,4; Mal 3,18).
A teológiai szóhasználat többirányú.
1. Istent nem lehet színről színre látni. Ha mégis megmutatja magát az embernek, akkor ez a legnagyobb kegyelem jele (1Móz 32,31; vö. 1Móz 12,6; l8,1kk; Ézs 6). Mózes nem láthatja Istent színről színre, hanem csak hátulról (2Móz 33,18kk), de ez is nagy kegyelem (vö. 5Móz 34,10; 4Móz 12,8k). Ugyanez érvényes Hágár (1Móz 16,13), Gedeon (Bír 6,11kk.22) és Mánóah élményére, akik angyal alakjában látták Istent. Isten látása eredetileg a kultusszal kapcsolatos kifejezés volt (2Móz 23,15.17; 34,23; Bír 13,20). A Zsolt-ba is onnan kerülhetett át, ahol Isten látása a hívő ember lelkének leghőbb vágya (Zsolt 11,7; 17,15; 27,4; 42,3; 63,3). Ez is mutatja, milyen nagy jelentősége volt a kultusznak a hívő ember életében. Jób halála utáni életében látja meg Istent (Jób 19,25kk). Ez a látás nem misztikus vagy filozofikus szemlélődés, hanem prófétai, az Isten színe előtt leboruló ember látása, ember és Isten közösségének szép megfogalmazása. Ez a látás Isten és az embertárs szeretete nélkül elképzelhetetlen (3Móz 19,18.34; 5Móz 6,4). Fontos szempont, hogy Isten szuverenitása nem engedi meg Isten tárgyias-képies kiábrázolását, és a kiábrázolás szemlélését (2Móz 20,4; 5Móz 5,8). Mégsem lehet ezt a látásmódot elszellemiesíteni és elszakítani az érzékszervi észleléstől, hiszen a felsorolt példák kivétel nélkül azt mutatták, hogy Isten a valóságos világban valóságos emberekkel találkozik.
Csak az Istennel megbékült ember esetében beszélhetünk Isten látásának lehetőségéről, mivel a szent Isten és a bűnös ember közötti korlátok csak Isten kegyelme által dőlhetnek le. Isten látása magába foglalja Isten ismeretét (da'at celóhim). Különösen Hóseás és Jeremiás hangsúlyozza ezt (Hós 4,1; 6,6; 13,4; Jer 2,2; 22,16; Ám 3,2; Mik 6,8).
2. Izráel megszabadítása mindig azzal kezdődött, hogy Isten »meglátta« népének nyomorúságát (2Móz 3,7kk) és beavatkozott annak életébe (1Sám 1,11; Ézs 37,17; 63,15; Zsolt 13,4; 35,17.22; 80,15). Isten magasztalásának az alapja az a tapasztalat, hogy Isten »letekint« a mennyből (1Móz 29,32; Zsolt 33,13; 113,6; vö. Zsolt 9,14; 138,6). A hitetlenség pedig abban nyilvánul meg, hogy ezt mondják az emberek: »nem lát bennünket az Úr! Elhagyta az Úr ezt az országot« (Ez 8,12; 9,9; Zsolt 10,11). Isten cselekedeteit meglátják az övéi (2Móz 34,10; 5Móz 3,21; 4,3.9; 11,7; 28,34; Ézs 42,18.20; 53,11; 62,2; Mik 7,9), de még a népek is (Ez 21,4; 39,21).
3. Isten látomások, víziók útján is küldi üzenetét. Ennek címzettjei a próféták és az Isten Lelke által megragadott emberek (4Móz 24,2.4; Józs 5,13; 1Kir 22,17; 2Kir 2,10.12; 6,17; Ézs 1,1; 21,3.6k; Jer 4,23; 38,21; Ez 8,13.15; 11,25; 12,27; 37,8; Ám 1,1; 9,1; Mik 1,l; Zak 1,8; 2,1.5; 5,1.9; 6,1; Dán 10,5). A próféták neve ezért: »a LÁTÓ« (róceh; vö. 2Sám 24,11; 2Kir 17,13; Ézs 29,10; 1Krón 9,22). Ez az elnevezés 1Sám 9,9 adata szerint a Saul király előtti korban volt használatos (egyébként: nábic).
4. Az ÚSZ-ben gyakran van szó hétköznapi értelemben vett látásról (Mt 5,28; 12,22; 28,7; Mk 16,7; Lk 2,30; 7,21; Jn 16,16). Emellett látomások is előfordulnak (Mt 17,9; Lk 1,22; 24,23; ApCsel 2,17; 16,9; 18,9; 2Kor 12,1; Jel 9,17). A látás az üdvösségben való részesedés (Lk 2,26), és ezért a Krisztus melletti döntésre hív (Mt 21,32; Mk 8,18). A hitetlenek nem látnak (Mt 13,13k; Mk 4,12), Isten viszont az övéinek látásokat ad (Mt 1,20; 2,13.19; 2Kor 12,1; ApCsel 9,10.12; 10,3).
5. Jn-nál különös jelentősége van a látásnak: azt jelöli, amit a praeegzisztens Fiú az Atyánál látott (3,11.32; 6,46; 8,38). Isten dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét látták meg a tanítványok (1,14). Jn-nál a látásnak hármas értelme van: a) földi dolgok és események észrevétele, meglátása (pl. 1,38.47; 98); b) bizonyos embereknek adatott látás, amellyel az isteni világ eseményeit és dolgait észreveszik (1,32kk); c) a hit látása (2,11). Ami az ÓSZ-ben csak jelszerűen volt látható, az most Isten testté lett Igéjében látható, megszemlélhető. A hit ezzel a látással ad választ a Jézus Krisztusban adott kijelentésre. Ezért a nem-hívő nem ismeri fel, nem látja Isten jeleit a világban, a hívő viszont a Fiúban láthatja az Atyát is (12,45; 14,9). A látás a Krisztussal való egzisztenciális találkozás. De a látásra alapozott hit nem elegendő, Jézus a látás nélküli hitet várja tanítványaitól (20,29).
6. Istennel kapcsolatosan ritkán fordul elő a kifejezés: Isten titkon néz (Mt 6,4), látja szükségeinket (Mt 6,32). Isten láthatatlan (Jn 6 46; 1Tim 1,17; 6,16; Kol 1,15). Jézust feltámadása után meglátják tanítványai (Mt 28,17; Lk 24,31.36k; Jn 20,14kk), és ezáltal lesznek hívőkké (Jn 20,25; 19,35: »aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz«).
A jövővel kapcsolatosan háromféle ígéret hangzik el: a) látni fogjuk Isten dicsőségét (Jn 17,24); b) az Isten országát (Jn 3,3); és c) magát Istent, ami a vele való közösség ÓSZ-i vágyának ÚSZ-i beteljesedése (Mt 5,8; 18,10; Jel 21,3). Isten újra helyreállítja a bűn által megromlott közösséget az emberrel és akkor olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (1Kor 13,12; 1Jn 3,2).
VG
