Látható, láthatatlan
Látható, láthatatlan H. r-'-h, g. oratosz, aoratosz. Az ÓSZ-ben a kifejezéspár elsősorban Isten látható voltával kapcsolatos. Az 5Móz 4,12 szerint a nép hallotta ugyan Isten szavát a Sínai-hegyen, de alakját nem láthatta. Isten nem látható volta (vö. 2Móz 19,11) szoros kapcsolatban áll az istenkép tilalmával (2Móz 20,4.23; 34,17; 3Móz 19,4; 26,1; 5Móz 5,8; 27,15). Vannak ugyan olyan hagyományrétegek, amelyek mintha Isten látható voltára utalnának (pl. 2Móz 3,6b; 19,2k; 20,21; 24,9–11), összességében azonban mégis az az egyértelmű ÓSZ-i álláspont, hogy Isten nem látható. Sajátos visio Dei a prófétai látomás (Józs 5,13k; 1Kir 22,19–22; Ézs 6; Ez 1; Dán 7kk; Zak 1,7–6,8.
Az ÚSZ-ben az oratosz kifejezés csak a Kol 1,16-ban fordul elő, az aoratosz-szal párban: »Ő (ti. Krisztus) a láthatatlan Isten képe... benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok.« A két kifejezés egymásmellettisége megadja a jelentést: a »látható« és a »láthatatlan« az egész teremtett világmindenség, az ég és a föld. Azok a valóságok is a teremtett világ részei, amelyek Istenhez hasonlóan láthatatlanok.
Az aoratosz Isten gyakori jelzője. Az 1Tim 1,17 említi más jelzőkkel együtt, de ugyanez a jelzője Istennek a Zsid 11,27b-ben is: Mózes látja a »láthatatlant«, azaz Istent. A Zsid 11,1 a hit definíciójaként mondja, hogy a hit a »nem látható dolgok« létéről való meggyőződés. Itt azonban nem Istenről van szó. Isten láthatatlan lényét említi Pál apostol is a Róm 1,20-ban: Isten nem látható, hanem önmagát kijelentő Isten (vö. Róm 1,19). A 2Kor 4,4 mutatja, hogy Krisztus úgy is Isten képe lehet, hogy egyúttal nem szükséges Isten láthatatlan voltát hangsúlyozni (vö. Kol 1,15). Az »Isten képmása« kifejezés nincs összefüggésben Isten láthatatlan voltával: Krisztus »képmás«-volta nem jelenti Isten láthatatlanságának megszűnését (vö. Jn 12,45; 14,9). Majd ha nyilvánvalóvá lesz, hogy mivé leszünk, akkor olyannak fogjuk látni Istent, amilyen ő valójában (1Jn 3,2). (Ld. még NÉZ, LÁT; TEOFÁNIA)
VG
