Lázadás
Lázadás H. qum, g. sztaszisz. A fennálló renddel való szembefordulás. Mivel az ÓSZ társadalmi rendje teokratikus-hierarchikus jellegű, ezért az ÓSZ-ben minden lázadás vallásos színezetű is. Ennek legjellegzetesebb típusa Kórah csoportjának lázadása (4Móz 16), amely az ároni papság előjogait vonta kétségbe. Ataljá királynő felkiáltása viszont (»Összeesküvés! Összeesküvés!« – 2Kir 11,14) csupán istenellenes jelleget próbál adni az ellene irányuló lázadásnak. Amacjá főpap hasonló kijelentéssel igyekszik bevádolni Jeroboám királynál a kényelmetlenné vált Ámós prófétát (Ám 7,10).
Az ÚSZ-ben megváltozott körülmények új jelentést adtak a fogalomnak. A római hatalom jelenléte miatt a lázadás politikai tettnek is minősült. Jézust a főpapok nem a páskaünnepen akarták elfogni, nehogy az így támadt nyugtalanság miatt a római megszállók katonailag beavatkozzanak (Mt 26,5 par). Ettől függetlenül a Jézus elleni vádak egyike éppen az volt, hogy Jézus a fennálló politikai rend ellen lázadt (Lk 23,2; Jn 19,12). Hasonló vádakkal illették az első keresztyén misszionáriusokat a diaszpora-zsidóság képviselői (ApCsel 17,5kk; 18,12; 19,40; 21,34; 24,5). Lukács arról akarja olvasóit meggyőzni, hogy ezeket a lázongásokat nem a keresztyének okozzák, hanem a zsidók. Pál apostol felsorolja azokat a büntetéseket, amelyeket az egyházi vagy állami hatóságoktól az ev hirdetése miatt kapott (2Kor 6,5). De tud a gyülekezeten belüli viszálykodásokról, pártoskodásokról, lázongásokról is. Ilyen esetekben nyugalomra int és a testvérszeretetet hangsúlyozza (Róm 13,1–7; 2Thessz 3,6–12), A fennálló társadalmi rend elleni lázadást az ÚSZ egyéb iratai is elítélik (Jak 3,16; 1Pt 2,18; Júd 11).
