Lehelet
Lehelet Bibliánkban a h. nösámá, ruah, a g. pneüma egyik jelentéseként olvasható. Jelentésvilága gazdag és összetett.
l. Minden élőlénynek van lehelete. Ebben az értelemben azonos a lélegzettel, a lélegzéssel járó levegőáramlással (1Kir 17,17; Ézs 2,22; 3,1; Dán 10,17).
2. Isten teremtő, életadó lehelete. Csak ezáltal van élet, akár emberekről (1Móz 2,7; 5Móz 20,16; Józs 11,4; 10,40; 1Kir 15,29; Jób 27,3; 32,8; 33,4; 34,14; Ézs 42,5; 57,16; Zsolt 150,6), akár állatokról, madarakról van szó (1Móz 7,22; Zsolt 104,29k). Ezért embereket és állatokat egyaránt jelölhet (Józs 11,11).
3. Isten újjáteremtő Lelkének lehelete, aki által mindeneket megújít, halálból életre kelt (Ez 37,1kk; Jn 3,8).
4. Isten leheletének nevezi a B olykor a szelet, amely által feltárja a tenger medrét és a föld alapjait (2Móz 15,10; 2Sám 22,16; Zsolt 18,16), lángra lobbantja a parazsat és fát (Ézs 30,33), haragja szelével elpusztítja a gonoszokat (Jób 4,9; vö. Zsolt 1,4).
5. A feltámadott Jézus rálehel tanítványaira, hogy vegyenek Szentlelket (Jn 20,22), a visszatérő Krisztus szája leheletével semmisíti meg a törvénytiprót (2Thessz 2,8; vö. Jn 6,63; Jel 19,21).
