Lepidus
Lepidus M. Aemilius Lepidus a hasonló nevű konzul fia, az ún. második triumvirátusnak a tagja.
Caesar híve volt, aki őt először praefectus urbisszá, majd praetorrá tette. Lepidus azzal bizonyította a háláját, hogy amikor Caesar visszatért Hispániából, megszerezte neki a diktátorságot. Kr. e. 46-ban egy érdemtelenül tartott diadalmenet után Caesar társa lett a konzulságban, majd magiste equitum-a, Caesar halála után pedig pontifex maximus és a galliai sereg vezére. Hozzá menekült Antónius, amikor Octavianus hadat üzent neki.
Miután kibékültek, a Lex Titia (Kr. e. 43) alapján megalapították a »tresviri reipublicae constituendae« nevű szövetséget, amelynek az volt a célja, hogy a törvényeket az alkotmány céljából vegye revízió alá. Az osztozkodáskor Lepidus Afrikát kapta. Ekkor újból diadalmenetet tartott és Kr. e. 42-ben ismét konzul lett.
Amikor a triumvirek között kenyértörésre került a sor, az Octavianus elleni küzdelemben olyan ingadozó magaviseletet tanúsított, hogy a serege elhagyta, és így kénytelen volt minden állami szerepléssel felhagyni, és miután Octavianus előtt mélyen megalázta magát, visszavonult a pontifexi méltóságba. Octavianus parancsára Rómában élt. Gőgös, ingadozó jelleme miatt Ciceró elítélőleg nyilatkozott róla. Suetonius római történetíró szerint Cicejiben halt meg Kr. e. 13-ban.
