Lepra
Lepra 1. A betegség neve és tünetei. A betegséget az ÓSZ (a rev. Károliban az ÚSZ is) poklosságnak, az ÚSZ leprának, a betegségben szenvedőket pedig poklosoknak, illetve leprásoknak nevezi. Az ÓSZ több szót is használ jelölésére (cára'at, beheret, szö'ét, nega'). A LXX és V a h. cára'at-ot fordította leprának. Az ÓSZ-ben a poklosság szó számos bőrbetegség gyűjtőneve is, a betegségek tünetei a lepra tünetei is lehetnek. Az ÚSZ-ben olyan esetekkel találkozunk, amelyeknél már megállapítást nyert, hogy lepráról van szó. A lepra hosszú lefolyású (2–20 év) fertőző betegség. Többnyire a beteg orrváladékából cseppfertőzéssel terjed, de a bőrsérülések is válhatnak leprává. Lappangási ideje több év, ez is arra utal, hogy az ÓSZ-ben poklosságnak nevezett megbetegedések sok esetben nem leprás megbetegedések voltak. A leprának három típusa ismeretes: 1. Bőrlepra. A bőrön fehér, rózsaszínű, viszkető, középen gyógyuló, a szélek felé terjedő foltok jelentkeznek, a fájdalom és a hő érzékelése megszűnik, a tapintásé viszont megmarad. Később a foltok helyén különböző nagyságú göbök (lapromák) keletkeznek, amelyek elhegesedhetnek vagy kifekélyesedhetnek. Ez az állapot 2–20 évig is eltarthat. Ritkán gyógyul. Rendszerint átmegy a következő kórképbe, vagy halállal végződik. 2. Ideglepra. Ez is eltarthat 2–20 évig. A bőrön előbb foltok, majd kifekélyesedő hólyagok jelentkeznek. Ezután ideggyulladások lépnek fel, ami viszketéssel, fájdalommal jár. Később a fájdalom és hőérzés megszűnik. Izom-bőr-csontsorvadások, ízületi torzulások fejlődnek ki, végül pedig bekövetkezik az ujjak, végtagok üszkösödése, leválása, ami halállal végződik. 3. Kevertlepra. A bőr- és ideglepra tünetei és végkifejletei együttesen jelentkeznek (vö. 3Móz 13).
2. A leprások elkülönítése. A mózesi törvények szigorúan előírják a poklosok elkülönítését. Az elkülönítésnek két formája volt: a meghatározott és a meghatározatlan időre való elkülönítés. A betegek megvizsgálása és a döntés meghozatala a papok dolga volt. Ha a poklosságot nem lehetett egyértelműen megállapítani, akkor a beteget hét napra elkülönítették. Ha a betegség nem terjedt tovább, hét nap múlva újabb hét napra elkülönítették. Ha az újabb vizsgálat eredménye megerősítette az előzőt, akkor a pap tisztának nyilvánította. De ha a leprára utaló jelek megerősödtek, akkor az első vagy a második hét után a pap tisztátalannak jelentette ki. Voltak esetek, amikor azonnal meg lehetett állapítani a poklosságot. Ilyenkor nem került sor az időleges elkülönítésre, a beteg a leprásokra vonatkozó törvény hatálya alá került. El kellett hagynia a tábort, később a lakott területeket. Megszaggatott ruhában, gondozatlan hajjal, betakart bajusszal kellett járnia, s ha közeledtek feléje, kiáltania kellett, hogy tisztátalan (3Móz 13,45k). Elvileg fennállt a gyógyulás vagy a tévedés lehetősége, ezért nevezhető ez meghatározatlan időre való elkülönítésnek. A B tudósít olyan esetekről is, amikor az elkülönítés nem történt meg. B-n kívüli példa Naámán, aki a király hadvezére volt poklosan is (2Kir 5,1.4). Géházi poklosan is megmaradt Elizeus szolgálatában, igaz, esetében valószínűleg a tisztának minősítendő poklosságról van szó (2Kir 5,27; vö. 3Móz 13,12k). Az elkülönítés, kirekesztés az ÓSZ-ben elsősorban nem orvosi, hanem kultuszi szempontból történt. A poklos tisztátalan, érintése tisztátalanná tesz. A poklos istentiszteleten nem vehetett részt, áldozatot nem mutathatott be. A poklos pap nem mutathatott be áldozatot, sőt az áldozati ételekből sem ehetett (3Móz 22,4).
3. A leprások megtisztulása. A leprások gyógykezeléséről a B-ban nem esik szó. Előfordulhatott, hogy valakit tévesen nyilvánítottak tisztátalannak, s megtörténhetett, hogy a szervezet legyőzte a kezdődő betegséget. A gyógyulást a B megtisztulásnak nevezi, amit azonban követnie kellett a kultuszi megtisztulásnak. Ha a pap, a táboron kívül, megállapította a gyógyulást, akkor a gyógyultnak két áldozatot kellett bemutatni. Az elsőt a táboron kívül, élővíz közelében. Ehhez az áldozathoz két tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat, izsópot kellett vinni. A pap az egyik madarat levágta, vérét vízzel teli cserépedénybe csurgatta. Majd az élő madarat, a cédrusfát, bíborfonalat, izsópot belemártotta a véres vízbe, hétszer meghintette a megtisztulni akarót, tisztának nyilvánította, s az élő madarat elengedte. Ez utóbbi jelképes cselekedet azt jelenti, hogy a poklosságból meggyógyult a halálból tért vissza. A másik áldozatot nyolc nap múlva a szent helyen kellett bemutatni, amihez három bárány, háromtized véka finomliszt és egy fél liter olaj kellett. A szegényeknek egy bárányt, egytized véka finomlisztet, fél liter olajat kellett vinni. Az áldozatok bemutatása után a meggyógyult kultuszi értelemben is egészen tiszta lett (3Móz 14).
4. Ruhák, házak poklossága. Az ÓSZ-ben szó van a szövetek, ruhák, bőrkészítmények, falak, házak poklosságáról is. Ezeknek mibenlétét közelebbről nem ismerjük. Valószínűleg gombásodásról, falak esetén salétromos, vagy ehhez hasonló kiütésekről van szó. Ha a foltokat mosással, kivágással, a kövek és a vakolat kicserélésével nem sikerült megszüntetni, akkor a szöveteket, ruhákat, bőrkészítményeket el kellett égetni, a házat le kellett bontani, és tisztátalan helyre kellett szállítani. Ha a ház poklosságát sikerült megszüntetni, akkor ugyanazt az áldozatot kellett bemutatni, mint az emberért a táboron kívül (3Móz 13,47–59; 14,33–57; vö. 3Móz 14,3kk).
5. Isten Úr a lepra felett. Mint más betegség, úgy a lepra esetén sem lehet kimondani, hogy minden esetben valamilyen konkrét bűn büntetése (vö. Jn 9,2k; Ézs 53,2–5). De Isten adhatta csapásul, büntetésül, erre utal a h. hannega' – »a csapás« kifejezés is. Isten poklossággal sújtotta Mirjámot (4Móz 12; vö. 5Móz 24,8k), Géházit (2Kir 5,27), Uzzijjá királyt (2Krón 26,16kk). A Mózesnek adott egyik jel az volt, hogy keze egy szempillantásban poklos, majd tiszta lett (2Móz 4,6k). Isten Mózes imádságára meggyógyította Mirjámot (4Móz 12,13), Elizeus meggyógyította Naámánt (2Kir 5,8kk). A messiási jelek között szerepel a poklosok megtisztulása (Mt 11,2kk). Jézus sok leprást tisztított meg (Mt 8,2kk; Lk 17,12kk; 5,12kk), s tanítványainak is hatalmat és megbízatást adott, hogy leprásokat megtisztítsanak (Mt 10,8). (Ld. még BETEGSÉGEK)
NA
