Lévi
Lévi 1. Jákób 3. fia Leától. Neve jelentése bizonytalan. A h. lévi a h. lvh gyökből származik, aminek a jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik. Az 1Móz 29,34 szerint Lea azzal a megokolással adta ezt a nevet harmadik fiának, hogy férje most már ragaszkodni fog hozzá, mivel három fiút szült neki. A név értelme ebben az összefüggésben: összekötőm. A testvérek közül Simeonhoz kötődött leginkább. Ők ketten nem csak vér szerinti, hanem lélek szerinti testvérek is voltak. Amikor a hivvi Hamór fejedelem fia, Sikem, erőszakot követett el húgukon, Dinán, Simeon és Lévi gyilkolta le bosszúból a seblázban lévő sikemi férfiakat (1Móz 34,25–31). Erre az eseményre utalnak Jákób szavai, amikor megáldotta fiait, de Simeon és Lévi felett valójában nem áldást, hanem átkot, ítéletet hirdetett (1Móz 49,5–7). Lévi is lement Jákóbbal Egyiptomba. 137 évet élt. Három fia született: Gérsón, Kehát és Merári. A Kehát ágon ő Mózes és Áron, leszármazottai révén pedig a Lévi törzs ősatyja (2Móz 6,16–20).
2. Lévi törzse. Jákób 3. fiának, Lévinek a leszármazottaiból keletkezett a Lévi törzse. Az egyiptomi kivonulást követő 2. évben tartott számbavételkor Lévi törzséhez egyhónapostól fölfelé összesen huszonhétezer, harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig nyolcezer-ötszáznyolcvan férfi tartozott. Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk a többi törzsek adataival (4Móz 1,17–42), akkor kiderül, hogy Lévi törzséhez tartoztak a legkevesebben. Az aranyborjú készítésekor Lévi törzse sorakozott fel Mózes mellett, és hajtotta végre parancsára a véres tisztogatást (2Móz 32,25–28). Ezzel a tettükkel avatták fel magukat az Úrnak, s nyertek áldást az Úrtól (2Móz 32,28). Isten szent tulajdonául választotta ki őket minden elsőszülött helyett (4Móz 3,12k), hogy végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket (4Móz 18,2kk). Mózes áldása (5Móz 33,8–11) elfordítja Jákób átkát: dicséri hűségéért, feladatául jelöli meg a törvény tanítását, döntések meghirdetését, Isten áldását, védő hatalmát kéri rá. Az ország felosztásakor külön törzsi területet, örökséget nem kapott (4Móz 18,24), szétszórtan élt a törzsek területein a számukra kijelölt 48 városban, amelyekhez legelők is tartoztak (Józs 21,1–42). Később a törzsek közötti szétszórtságban élő Lévi törzse is szaporodott, a Dávid korát tükröző nemzetségtáblázatukat az 1Krón 5,27–6,14-ben olvashatjuk. Az ország kettészakadása után az északi országrészből Júdába menekültek (2Krón 11,13k), Júda fogságba vitelekor osztoztak népük sorsában. A babiloni fogságból hazatértek listáját az Ezsd 2,40kk tartalmazza. (Ld. LÉVITA PAP)
3. Jézus két őse, akiknek a nevét Jézus nemzetségtáblázatában olvashatjuk (Lk 3,24.29).
4. Jézus tanitványa. Elhívása a Lk 5,27–32; Mk 2,13–17 és a Mt 9,9–13-ban olvasható. A Lk 5,27.29 csak Lévinek, a Mk 2,14 Lévi, az Alfeus fiának, a Mt 9,9 Máténak nevezi. A szövegekből egyértelműen kitűnik, hogy ugyanarról a személyről van szó. Jézus a vámszedő asztal mellől hívta el. Lévi örömében nagy lakomát készített, amin sok vámszedő ott volt. A farizeusok és írástudók megbotránkoztak azon, hogy Jézus egy asztalhoz ül a vámszedőkkel. Jézus azzal hárítja el zúgolódásukat, hogy ő ezt a betegek orvosaként teszi. Az apostolok listájában csak Máté, ill. Máté, a vámszedő néven szerepel. A hagyomány szerint ő írta a Máté evangéliumát. Sorsáról keveset tudunk. A hagyomány szerint Etiópiában és Parthiában hirdette az evangéliumot mártírhaláláig. (Ld. ">MÁTÉ)
NA
