Levirátus

Teljes szövegű keresés

Levirátus A levirátus, azaz sógorházasság (lat. levir = sógor) igen régi intézmény. Az ókorban sok népnél megtalálható (asszírok, hinduk, perzsák stb.). Formája és indoka azonban nem mindenütt volt azonos. Egyes népeknél az ősök kultuszával függött össze, másoknál pedig azzal a törekvéssel, hogy a megvásárolt asszonyt, mint a család vagyonát, megtartsák.
A levirátust a pátriárkák is ismerték és gyakorolták. Ezt tanúsítja Júda és Támár története. Támár Júda elsőszülött fiának, Érnek a felesége volt. Ér halála után Júda megparancsolta másik fiának, Ónánnak, hogy sógorként vegye feleségül Támárt. Mivel Ónán nem hajlandó utódot támasztani bátyjának, az Úr megöli. Júda adós maradt ígérete beteljesítésével: amikor harmadik fia felnőtt, nem adta Támárt hozzá feleségül. Ekkor Támár cselhez folyamodott és Júdától születtek ikergyermekei (1Móz 38). A levirátus régebbi formája szerint a sógornak feltétlenül el kellett vennie az özvegyet feleségül. A khalica, az utódtámasztás előli kitérés, még ismeretlen volt. Ha a sógor nem teljesítette kötelességét, akkor ez az apósra hárult.
A mózesi törvények az 5Móz 25,5–10-ben szabályozzák a sógorházasságot. Ha a testvérek közül valamelyik meghal és nem maradt fiú utóda, akkor özvegye nem mehet férjhez idegenhez, hanem sógorának kellett feleségül vennie és utódot támasztani elhunyt testvérének. A sógorházasság törvénye kettős feladatot töltött be. Az elsődleges feladata az volt, hogy az elhunyt testvér nevét ne töröljék ki Izráelből, és öröksége ne vesszen el. Ebben az élet szentsége, védelme, folyamatossága, cél felé futása is kifejeződik. Másodlagosan az özvegy védelmét is jelentette, hogy ne maradjon magára, és ne lehessen mindenből kiforgatni.
A mózesi törvények lehetőséget adnak a sógornak arra, hogy kitérjen kötelessége elől. Ezt nem köteles bővebben megokolni. Elég ezt mondani: Nincs hozzá kedvem (5Móz 25,8), nem tudom vállalni (Ruth 4,6). Ez esetben az özvegy panasszal fordulhatott a vénekhez. Ha a sógor a vének előtt is megtagadta kötelességét, akkor az özvegy lehúzta a férfi lábáról a sarut, szembeköpte és ezt mondta: Így kell bánni azzal az emberrel, aki nem akarja építeni testvére háza népét (5Móz 25,9). Ezt az eljárást nevezték az 5Móz 25,10-ben előforduló h. szóval khalicának Ha a sógor nem vállalta kötelességét, akkor a legközelebbi rokon vállalhatta gó'él-ként, megváltóként. Így lett pl. a móábi Ruth Boáz felesége (Ruth 4,1–10). A saru lehúzása és átadása a különböző ügyleteknél a birtokátruházást jelképezte. A törvény szerint nem a sógor veszi le a sarut, hanem az özvegy rántja le. Ez azt tanúsítja, hogy alapvetően nem jogátruházásról, hanem jogfosztásról van szó. A sógorházasság megtagadása, a khalica szégyent jelentett, az ilyen férfit mezítlábasnak csúfolták. Azt pedig, aki vállalta, (meg)áldatták (Ruth 4,11k).
Később a hellenista zsidóság és a rabbik a h. bén szót nem fiú, hanem az általános gyermek értelemben vették. Így a sógorházasság csak akkor volt kötelező, ha semmilyen utód sem maradt. A sógorházasság Jézus korában is ismert és kötelező volt. Rabbi Gérsém (960–1040) megtiltotta a többnejűséget. Ezért az áskenáz zsidóság sógorházasság helyett a khalicát alkalmazta, ha a sógor nős volt. Idővel akkor is a khalicát alkalmazták, ha a sógor nőtlen volt. A szefárd zsidóknál sem a többnejűség, sem a sógorházasság nem tűnt el teljesen. (Ld. még SÓGORHÁZASSÁG)
NA

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages