Libánon
Libánon A Földközi-tenger és a Jordán-árok között É-ÉK-i irányban húzódó hegység (h. löbánón, g. Libanosz, arab Dzsebel Lubnan) 170 km hosszú, 45 km széles, legmagasabb pontja 3089 m. Nevét – »Fehér-hegység«, hófödte csúcsairól kapta (Jer 18,14). É-on az Eleutherosz (nahr el-Kebér), D-en a Litáni (nahr el-Litani / Leontas), alsó szakaszán nahr el-Quasimije határolja. Mészkőből és homokkőből áll, helyenként bazalt is előfordul. K-i oldalán meredeken esik a Beka-völgybe, amit az ÓSZ Libánon völgyének (a szűkebb értelemben vett Cölesziria) nevez (Józs 11,17; 12,7). A Beka-völgy másik oldalán van az Antilibánon. Ny-i oldalán gazdagon tagozott, számos folyó által öntözött fennsík gyanánt ereszkedik le a tengerhez. A 4Móz 34,7kk; Józs 13,5 szerint része ennek a földnek, amit Isten az atyáknak megígért. A hegység egykor paradicsomi szépségű volt (Ézs 35,2; 60,13; Hós 14,7; Énekek 4,11), gazdag vadakban (2Kir 14,9; Hab 2,17), erdőkben (Ézs 40,16; 60,13; Ez 31,15; Zsolt 72,16). Különösen híres volt cédrusairól (Ézs 2,13; Ez 17,3; 1Kir 5,20.27k), amik azonban a hadjáratok és a rablógazdálkodás miatt csaknem kipusztultak (Ézs 14,8; 33,9). Gabona mellett elég gazdagon terem rajta sokféle gyümölcs: alma, körte, barack, szilva, olajfa, mandula, gesztenye, eper, mogyoró, szőlő.
