Liszt
Liszt Finomszemcsésre tört vagy malomban, kézimalommal őrölt gabona (2Móz 11,5; Ézs 47,2). A Bír 16,21-ben említett malom már nagyobb fajta, gyakran állatokkal hajtott malom lehetett. Az őrlés a szolgák vagy az asszonyok dolga volt (2Móz 11,5; Mt 24,41; Lk 17,35). Kétféle lisztet használtak: az áldozathoz elsősorban finomra őrölt lisztből készült kenyeret vagy lángost használtak (2Móz 29,2; 3Móz 2,1.4.5; 1Krón 9,29). Finom lisztből kellett készíteni a szent kenyereket az asztalra az Úr elé (3Móz 24,5k). A jómódúak ezt ették (Ez 16,13). Volt közönségesebb lisztfajta is (Bír 6,19; 1Kir 17,12), de volt idő, amikor az áldozathoz is (1Sám 1,24) ezt használták. Salamon udvartartásában mindkét fajta lisztet használtak, a közönségesből kétszer annyit, mint a finomból (1Kir 5,2). Általában búzából készült a liszt, de az egyszerű emberek tápláléka gyakran árpalisztből készült, bár az előkelők is ették (Bír 7,13; 2Kir 4,42). Az ötezer ember megvendégelése is árpakenyérrel történik (Jn 6,9). A féltékenységi áldozatnál ez az előírás (4Móz 5,15). »A búzaliszt legjava« a legfinomabb liszt (5Móz 32,14; Zsolt 81,17; 147,14).
