Liziász
Liziász 1. A szíriai Liziászt Antiokhosz Epiphanész nevezte ki régenssé, hogy kormányozza Szíriát Kr. e. 166-165-ben, mialatt ő a párthusok ellen háborúba vonult (1Makk 3,31–37). Ebben a minőségében Liziász Ptolemaiosz, Nicanor, majd Gorgias vezetésével nagy seregeket küldött Makkabeus Júdás ellen. Mivel mindhárman kudarcot vallottak, a következő évben Liziász személyesen támadta meg Júdást. De Júdás Beth-curnál őt is megverte (1Makk 4,26–35). A békekötésbe, amit Antiokhosz Epiphanész is jóváhagyott, feloldották a 168-ban kiadott hellenizáló vallásrendeletet, tehát megszüntették a júdaista vallásszabadság korlátozásait. Ez ragyogó eredmény volt a hithű zsidók szemében. Júdás vezetésével rögtön hozzá is láttak a Zeusz-kultusszal megfertőzött templom megtisztításához. Ekkor vezették be a hanukkah-ünnepet.
A következő évben (talán Kr. e. 164-ben) azonban meghalt Antiokhosz és Liziász újból megtámadta Júdeát. Magával vitte a gyermek királyt, Eupatort is, akinek a nevében régensként uralkodott. Ostrom alá vette Jeruzsálemet. Időközben azonban két trónkövetelője is támadt, így kénytelen volt kiegyezni a zsidókkal és visszatért Antiókhiába. Az egyik ellenfelét le is győzte, de Demetriosszal szemben alulmaradt és Kr. e. 162-ben meg is halt.
2. Klaudiusz Liziász ezredes. Római rangján: tribunus militum. Egy cohors, tehát kb. 600 emberből álló római csapat parancsnoka Jeruzsálemben, Pál apostol elfogatása idején. Neve után ítélve nem volt latin származású, a római polgárjogot úgy vásárolta meg (ApCsel 22,28). Az általa vezetett helyőrség az Antónius erődben volt beszállásolva, északnyugatra a templom épületeitől, amelyekkel egy lépcső kötötte össze (ApCsel 21,34k.40).
Előbb a tömegtől mentette meg Pál életét s amikor megtudta, hogy Pál nem felforgató, megengedte, hogy szóljon a zsidókhoz (ApCsel 21,31–40). Miután Pál felfedte a római polgárjogát, a Szanhedrin elé állította, de nem értette a zsidók vádjait. Emberségét mutatja, hogy amikor értesült a Pál ellen szőtt összeesküvésről, életét biztonságba helyezte, titokban elküldve őt Cézáreába (ApCsel 23,12–24). Kísérőleveléről a bibliatudósok azt gondolják, hogy azt a Cselekedetek könyve szerzője formulázta, mivel a levélnek ez csak a »tartalma« volt (ApCsel 23,25).
BF
