Lop
Lop Másvalaki javát titokban, észrevétlenül eltulajdonítani (h. gnb, g. kleptein). A B tanítása szerint bűn, aminek a gondolata és vágya a romlott szívben születik meg (Péld 9,17; Mt 15,19).
Köznapi, általános értelemben bármit el lehet lopni: pénzt, értéktárgyakat (1Móz 44,8; Mt 6,19), jószágot (1Móz 31,39), Istennek szentelt dolgot (Józs 7,11), Isten igéjét (Jer 23,30; vö. Mt 13,19), sőt magát az embert is (1Móz 40,15). A B a lopást egy esetben ítéli meg elnézően: ha valaki szükségből lop, azért, hogy jóllakjék, mert éhezik (Péld 6,30; vö. 30,9).
A mózesi törvények szigorúan büntetik a lopást, de emberségesen. Csak az emberlopást bünteti halállal (2Móz 21,16; 5Móz 24,7). Halállal bűnhődött Ákán is, aki az Istennek szentelt holmiból lopott, s ezzel az egész népre veszedelmet hozott (Józs 7,11kk). Egyébként csak az nem számított vérontásnak, ha valakit éjszaka lopáson értek, s úgy megverték, hogy belehalt (2Móz 22,1). Ha valaki pénzt lopott, annak a kétszeresét, ha juhot, annak a négyszeresét, ha ökröt, annak az ötszörösét kellett visszaadni (2Móz 22,26kk). Ha nem tudta visszaadni, akkor el kellett adni (2Móz 22,2). A kölcsönbe vagy letétbe, megőrzésre adott értékért, állatért a kölcsönvevő, a megbízott felelős volt. Ha ellopták, meg kellett a kárt téríteni (2Móz 22,11).
Van, amikor a lopás kegyeletes jócselekedet. Ilyen volt pl. amikor Jábés-Gileád férfiai ellopták Saul és Jónátán holttestét Bétseán teréről (1Sám 31,11kk), vagy amikor Jóseba kilopta Jóást a halálra szánt királyfiak közül (2Krón 22,11).
Jelképes értelemben is el lehet lopni valakit (2Sám 19,42): meg lehet lopni valakinek a szívét (1Móz 31,20.26), sőt hazug módon be is lophatja valaki magát mások szívébe (2Sám 15,6).
Azt, aki lop, utoléri Isten ítélete, átka (Zak 5,3), s a lopók nem öröklik Isten országát (1Kor 6,10). Ezért a lopás bűnéből meg kell térni (Jel 9,21), Isten gyermekei életéhez pedig méltatlan (Róm 2,21; 13,9; Ef 4,28). (Ld. TOLVAJ)
NA
