Lót
Lót Hárán fia, Táré unokája, Ábrahám unokaöccse (1Móz 11,27). Apja fiatalon meghalt szülőföldjén Úr-Kaszdimban (1Móz 11,28). Táré őt is magával vitte, amikor elindult Kánaán földjére (1Móz 11,31). Táré Háránban meghalt (1Móz 11,32), Lót pedig követte Ábrahámot az ígéret földjére (1Móz 12,4), majd a kánaáni éhínség idején Egyiptomba is (1Móz 13,1). Amikor Egyiptomból visszatértek Kánaánba, Bétel és Aj vidékére, már igen sok jószága volt Ábrahámnak és Lótnak is. Pásztoraik veszekedtek egymással. Ábrahám ezért azt tanácsolta Lótnak, hogy váljanak el egymástól, s rábízta, mely vidéket választja. Lót a vízben, legelőben gazdag Jordán környékét választotta, és Sodomában telepedett le, melynek lakói nagyon erkölcstelen életűek voltak (1Móz 13,13). Amikor Kedorláómer, Élám királya, szövetségeseivel hadjáratot indított Sodoma és a vele szövetséges városok ellen, Lót is fogságba esett (1Móz 14,12). Ábrahám ezt meghallva üldözőbe vette és legyőzte Kedorláómert, így kiszabadította Lótot (1Móz 14,13kk). Amikor Isten elküldte angyalait Sodoma és Gomora elpusztítására, Lót befogadta és védelmébe vette őket a város lakosaival szemben, akik a szokás törvénye alapján paráználkodni akartak az idegen férfiakkal (1Móz l9,1kk.9). Végül is az angyalok mentették meg Lótot (1Móz 19,10k), és tudtára adták: Isten elpusztítja Sodomát és Gomorát, övéivel együtt mielőbb meneküljön a hegyekbe. Lót vejei nem hittek apósuknak, s végül őt, feleségét, két lányát is erőszakkal, kezüket megragadva mentették ki az angyalok (1Móz 19,12kk). Menekülés közben Lót felesége hátratekintett, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19,25). Lót két leányával előbb Cóárban, majd a hegyen telepedett le egy barlangban (1Móz 19,30). Idős korában lányai leitatták, vele háltak. Mindkét lánya fiút szült. Az idősebb Móábnak, a fiatalabb Ben-Ammínak nevezte fiát. Az ő leszármazottaik a móábiak és az ammóniak (1Móz 19,31kk). Az ÚSZ Lótot igaznak nevezi, aki példája Isten megmentő kegyelmének (2Pt 2,7).
NA
