Maaszéjá
Maaszéjá (h. ma, széjá, ma széjáhu = Jahve műve, ajándéka; mahszéjá = Jahve menedék).
1. A szövetség ládája mellé rendelt lévita énekes, a szent láda Jeruzsálembe vitelekor (1Krón 15,18.20).
2. Adájáhú fia, századparancsnok, aki segített Jójádá főpapnak Atalját elűzni és Jóást trónra ültetni (2Krón 23,1).
3. Uzzijjá, Júda királyának tisztviselője, aki Jeiél kancellárral segített Hananjahúnak, a király egyik parancsnokának, a haderő létszámának a megállapításában (2Krón 26,11).
4. Akháznak, Júda királyának a fia. Pekah, izráeli király hadjárata idején egy Zikri nevű egyiptomi vitéz ölte meg (2Krón 28,7).
5. Városparancsnok Jeruzsálemben Jósiás király uralkodása idején. Azok közé a bizalmi emberek közé tartozott, akikre a templom felújítása ügyét bízta a király (2Krón 34,8kk).
6. Cidkijjá hamis próféta apja, Jeremiás próféta korában (Jer 29,21).
7. Cefanjá (fő)pap apja, Jeremiás próféta korában (Jer 21,1; 29,25; 37,3).
8. Sallum fia, lévita, ajtóőr volt az Úr házában Jeremiás korában (Jer 35,4).
9. Három pap neve Ezsdrás korában (Jócádák, Hárim és Pashúr fiai), akik pogány feleségüket elbocsátották (Ezsd 10,18.21 k). A név szerepel papok és léviták neveként a Neh 8,4.7; 12,41k-ben is, anélkül, hogy tudnánk, hány különböző személlyel van dolgunk.
10. Pahat-Móáb nemzetségéből való izráeli, aki pogány feleségét elbocsátotta (Ezsd 10,30). 11. Azarjá apja, aki részt vett Jeruzsálem kőfalának újjáépítésében Nehémiás korában (Neh 3,23).
12. A fogságból hazatért nép főemberei közül való, aki írásban kötelezte magát a törvény megtartására (Neh 10,26).
13. Bárúk fia, tekintélyes ember, aki a fogság után Jeruzsálemben telepedett le (Neh 11,5).
14. A benjámini Itiél fia, akinek leszármazottja, Szallu, a fogság után Jeruzsálemben telepedett le (Neh 11,7).
15. Bárúknak, Jeremiás írnokának nagyapja (Jer 32,12).
16. Szerájá szállásmester nagyapja, akivel Jeremiás a Babilon pusztulását hirdető tekercset elküldte Babilonba, hogy ott olvassa fel, majd követ kötve rá, dobja az Eufráteszbe (Jer 51,59kk).
NA
