Macedónia
Macedónia A tulajdonképpeni Görögországtól északra fekvő, illir törzsek által lakott terület (g. makedonia), az Égei-tenger északi partja, a Haliakmon és a Strümon között. Leghíresebb hegye az Olimposz (az ógörög hitvilág szerint az istenek lakóhelye), és az Athosz (az Égei-tengerbe nyúló hegység előfoka). Őslakói a B szerint Kittim leszármazottai, aki Nóé ivadéka a Jáfet-ágon. Hellenizálódása Kr. e. a 8. században kezdődött el. Rövid perzsa uralom után Kr. e. 500 körül keletkezett a Pella Birodalom, melynek legjelentősebb uralkodója I. Arkhelaosz volt (Kr. e. 413–399), az ő udvarában élt Euripides. A birodalom II. Fülöp alatt kezdett el hatalmasan terjeszkedni (Kr. e. 359–336), s tetőfokát fia, Nagy Sándor alatt érte el (Kr. e. 336–323), aki rövid élete alatt óriási világbirodalmat alapított. Birodalmát a Dán 9,8k-ban a görög pénzeken is megtalálható kos jelképezi. Nagy Sándor halála után a birodalom szétbomlott. Antigonos Gonatas alatt némileg újjáéledt, de az állandó háborúk miatt lassan elvérzett. A rómaiak Kr. e. 197-ben Künoskephalainál legyőzték V. Fülöpöt, majd Kr. e. 168-ban Püdna-nál fiát, Perseust. A birodalmat négy részre osztották. Egy újabb felkelés után (Kr. e. 148/146) római provincia lett, amelynek Thesszalonika lett a fővárosa. A római polgárháborúk idején rendkívül elpusztult és elszegényedett. Augustus idején két provinciára osztották, a szenátori Macedóniára és a császári Thráciára. Pál apostol második missziói útja során a Szentlélektől vezettetve jutott el Macedóniába. A Via Egnatia mentén számos gyülekezetet alapított (Filippi, Thesszalonika, Bérea, ApCsel 16,9–17,14). Harmadik missziói útja során meglátogatta a gyülekezeteket, gondoskodott a gyülekezetek épüléséről (ApCsel 19,20; 20,4). A gyülekezetek sok próbán mentek át. Hűségüket, áldozatkészségüket Pál apostol példaként állította a gyülekezetek elé (Róm 15,26; 2Kor 8,1kk).
NA
