Mágia
Mágia 1. Neve, fogalma. A mágia (g. mag[e]ia) a mágus (g. mageüein, magosz) szóból származik. A B megfogalmazása szerint titkos mesterség (2Móz 7,11), amit a mágusok folytatnak. A célja e titkos mesterségnek az, hogy a természetfeletti erőket az ember szolgálatába állítsák, segítségük megnyerésével a természeti jelenségeknek, emberek, népek életének lefolyását, alakulását megváltoztassák. Fontos feladata olt megállapítani, hogy adott esetben milyen természetfeletti erők működnek, s milyen mágikus eljárás szükséges (vö. 2Móz 7,11k.22; 8,14k; 1Sám 6,11kk). A mágia szó gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a titkos mesterkedések minden fajtáját (varázslás, szellemidézés, szellemekkel való kapcsolat, jóslás, csillagjóslás [asztrológia] stb.). Két főága volt, a fehér mágia és a fekete mágia. A fehér mágia a jó természetfeletti erők segítségét igyekezett megnyerni az események, dolgok kedvező befolyásolására, a fekete mágia pedig a gonosz erőket károk, pusztítások okozására.
2. A mágia jelentősége az Izráelt környező világban. A mágia szinte egyidős az emberiséggel. Az egész ókori világban gyakorolták. Egyiptomban a mágia gyakorlatilag a papok monopóliuma volt. Komoly felkészülést, tanulást igényelt. Kr. e. a 3. évezred elejétől védőistenek (Tehut, a bölcsesség istene, Ízisz, az ég és föld istennője) szárnyai alatt gyakorolták. A fekete mágia tilos volt. A mágia feladata az volt, hogy az élők életét a földön, a halottakét a halál után, megkönnyítse. Különösen fontos volt az álomfejtés és a jövendölés (1Móz 40,5kk; 41,8kk). A mágia Mezopotámiában is fontos szerepet játszott már a Kr. e. 3. évezredben. Célja nagy vonalakban ugyanaz volt, mint Egyiptomban. A sumér mágusok feladata elsőrenden embertársaik jólétének az előmozdítása, a káros átkok, varázsmondások elhárítása volt. Sajátos hivatás volt, amely hosszú tanulást, széles körű ismereteket igényelt (vö. Dán 1,4.20). Nagy jelentőséget tulajdonítottak a jeleknek (omina), az álmoknak, az asztrológiának. A fekete mágia Mezopotámiában is tilos volt, de mindig voltak, akik gyakorolták. Hasonló volt a helyzet a kánaáni népeknél is. A mágia is szerepel azok között a bűnök között, amelyek miatt Isten elűzte őket Izráel elől. A mágia tehát az Izráelt környező világban alapvetően hozzátartozott a valláshoz, csak a fekete mágia volt tilos.
3. A mágia Izráelben. Izráel vallása elismerte a mágia létezését, de gyakorlását mindkét formájában szigorúan megtiltotta (2Móz 22,17; 3Móz 19,26; 5Móz l8,10kk). A népek jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, Izráelnek Isten egészen más utat adott (5Móz 18,14). A varázslástól nem kell félnie, mert nem fog rajta (4Móz 23,23; Zsolt 91). Amit tudnia kell a jelen és a jövendő dolgaiban, azt prófétái által jelenti ki neki (4Móz 23,23; 5Móz 18, l5kk; Ám 3,7; Ézs 8,19k). Isten munkáját senki meg nem változtathatja, őt senki nem kényszerítheti. Izráel útja a hit és az engedelmesség. S ha bűnei miatt veszedelem fenyegeti, azt csak bűnbánattal és megtéréssel lehet elhárítani (Jer 5,3; 25,5; Ez 18,23; Ézs 30,15). A mágia azonban örök kísértés volt, különösen olyan korszakokban, amikor a nép elhagyta az Urat. Saul kiirtotta a halottidézőket (1Sám 28,9), Aháb király felesége, Jezábel, varázsló volt (2Kir 9,22). Manassé király varázslást és jelmagyarázást űzött halottidézőket, jövendőmondókat tartott (2Kir 21,6). Ezékiel ítéletet hirdet azok ellen a nők ellen, akik bűvös szalagot varrogattak, varázskendőket készítettek lelkekre vadászva (Ez 13,17kk). A nép inkább hallgatott a jósokra, jelmagyarázókra, mint a prófétákra (Jer 27,9). E bűne miatt is pusztult el Izráel (2Kir 17,17), s vitetett fogságba Júda. A fogság ideje a kísértés ideje is volt, hiszen Babilon gazdag volt varázslásban (Ézs 47,9.12; Dán 1,3kk; 2,2). A fogság utáni Izráel életében is megtalálhatók a mágia különböző formái, noha Izráel tanítói amorita szokásnak nevezték, és szigorúan tiltották.
4. A mágia az ÚSZ-ben. Mágiáról, mágusokról az ÚSZ is tudósít. Jézus jászolbölcsőjénél mágusok is hódoltak (Mt 2,1.7.16). Az apostolok a misszió során találkoztak mágusokkal: Péter és János Samáriában (ApCsel 8,14kk), Barnabás és Pál Páfoszban (ApCsel 13,6.8). A természetfeletti, láthatatlan, gonosz, sátáni erők létezését az ÚSZ is elismeri (Jn 14,30; Mt 4,1kk; 8,26kk; 12,22kk; Ef 6,12), de a mágia minden formáját halálos bűnnek tekinti, akik ilyeneket cselekszenek, nem üdvözülnek (Jel 21,7). A megtéréshez hozzátartozott a mágiától való teljes elszakadás (ApCsel 19,13kk). Isten népe, Krisztus egyháza küldetéséhez alapvetően hozzátartozik a démoni erők elleni harc (Mt 10,1kk; Mk 16,15kk), amit csak Isten Szentlelke erejével vívhat győztesen (ApCsel 1,8; Ef 6,10kk).
NA
