Makkabeusok

Teljes szövegű keresés

Makkabeusok Eredetileg Mattatiás pap harmadik fiának, Júdásnak a mellékneve (1Makk 2,4), ami aztán később annak a családnak lett a megjelölése, akik Kr. e. 167-63 között függetlenségi harcot folytattak a szíriaiak ellen. A név eredete vitatott. A legvalószínűbbnek az a felfogás látszik, hogy a »makkabaiosz« (= kalapács) szóból származik és Kalapácsost jelent, Júdásnak az ellenségre mért kemény csapásai miatt. Mivel a Makkabeus név a rabbinikus irodalomban sehol sem fordul elő és Josephus Flavius zsidó történetíró Mattatiást és az utódait mindig Hasmoneusoknak nevezi, úgy tűnik, hogy Júdás melléknevét csupán a keresztyén írók kapcsolták a család többi tagjához is és jelölték vele a testvérek által uralt időszakot. Egyébként maga Mattatiás és a fia kezdettől fogva egy Hasmoneus nevű ősükről Hasmoneusoknak nevezték magukat.
IV. Antiokhosz Epiphanész, Szíria királya (Kr. e. 175-163) hellenizálni akarva a zsidó népet, görög szokásokat próbált rákényszeríteni Palesztinára. Ezt azzal kezdte, hogy megszüntette a jeruzsálemi templomi áldozatokat, a szenthelyet átalakította Zeusz Olympiosz templomává és az oltáron disznóhúst áldoztatott. Megtiltotta a zsidó törvények megtartását, a körülmetélést és a szent iratok olvasását. Ez ellen az elnyomás ellen a Modinban, Liddától mintegy 10 km-re DK-re lakó Mattatiás nevű öreg pap mert elsőnek fellépni. Öt fia - János, Simon, Júdás, Eleázár és Jónátán - és a helybeli férfiak segítségével megölte a szíriai megbízottakat, akik bálványimádásra akarták kényszeríteni őket, lerombolta a bálványoltárt és követőivel együtt a hegyekbe menekült, ahonnan gerillaháborút kezdett a megszálló szírek ellen.
Mattatiás nem sokáig bírta a tábori életet. Halála előtt a vezérséget harmadik fiára, Júdásra bízta (166-160). Júdás Mispánál összegyűjtötte a felkelőket, hogy rendezett hadsereggel vehesse fel a küzdelmet a szírek ellen. Sikerült is elérnie, hogy 166/165-ben Liziász három vezérét Emmaus mellett megverte, majd 165/164-ben Bét-Cúr mellett maga Liziász felett is nagy győzelmet aratott. Ezután Júdás Jeruzsálemet is visszafoglalta - a vár kivételével -, és a szent helyet megtisztítva visszaállította a naponkénti áldozatokat. Kr. e. 165 decemberében újból felszentelték a templomot, aminek emlékére a zsidók mind a mai napig megünneplik a templomszentelés ünnepét (Jn 10,22). Ez a HANUKKA. - Jóllehet Liziász egy újabb hadjáratban 163/162-ben Bét-Zakaria mellett győzött, az új helyzeten nem tudott változtatni, mivel Szíriában magának is nehézségei támadtak, így a hadjáratot abba kellett hagynia. A zsidóknak pedig engedélyezte a teljes vallásszabadságot. Ezzel a Makkabeus-felkelés elérte az első célját. Ekkor Júdás nekilátott a zsidó hatalom megerősítéséhez Palesztinában, és kiterjesztette zsidó országa határát a szomszédos országok felé. A harmadik célja a nemzeti párt megerősítése volt az Alkimus-vezette szíriabarát hellenizáló párttal szemben. 161-ben Adasa mellett sikerült is megvernie azt a Nikánór vezette szíriai hadsereget, amelyet a hellenista párt megsegítésére küldtek. Végül diplomáciai úton szövetségest keresett a rómaiakban, akikkel sikerült is baráti szerződést kötnie. A római segítség azonban elkésett és Júdás az Elasa melletti csatában 160 tavaszán elesett.
Az öt testvér közül ekkor már csak hárman éltek. Eleázár, a negyedik fiú még 162-ben elesett a Bét-Zakaria melletti csatában, amikor azzal tette kockára az életét, hogy megöljön egy elefántot, amelyről azt hitte, hogy ezen ül V. Antiokhosz szíriai király. A vezérséget az ötödik testvér, Jónátán vette át (160-143). Mivel a katonai vereség miatt a nemzeti pártnak az ereje meggyöngült, Jónátánnak ki kellett térnie a harcok folytatása elől. Ugyanakkor a belpolitikában sikerült a tekintélyét megszilárdítani és a népből sokan mögéje álltak. Nem sokkal Júdás halála után János, a legidősebb testvér, a szírek elől kitérő taktikának megfelelően megkísérelte, hogy a csapatát a nabateusoknál biztonságba helyezze. A nomádok azonban csapdát állítottak neki és egy kelet-jordániai rablótörzsnek a tagjai, a Jambri fiai megölték még 160-ban (1Makk 9,35-38).
Hála a szírek közötti trónviszályoknak, Jónátán az időhúzásával komoly sikereket ért el. Ugyanis a hatalomért versengők mindegyike szerette volna megnyerni magának Jónátán támogatását, amit ő engedmények kicsikarására használt fel. Mikor aztán 153-ban Alexander Balast nevezték ki főpapnak, ezzel megszűntek a hellenista pártnak nyújtott kedvezmények is. Ezzel el is tűntek a történelem színpadáról. 150-ben kinevezték Jónátánt katonai és politikai vezetővé és az uralkodási területe valószínűleg Júdea volt. 147-ben megkapta Ekront, majd 145-ben II. Demetriosztól újabb területeket kapott Efraim vidékén és elnyerte az egész terület adómentességét. Egyetlen még élő testvérét, Simont pedig kinevezték a palesztinai határvidék parancsnokának. Jónátán végzetét az okozta, hogy Tryphont támogatta II. Demetriosz ellenében. Tryphon ugyanis árulással tőrbe csalta és Kr. e. 143-ban meggyilkoltatta.
Most már csak egy élt Mattatiás fiai közül: Simon (143-135; 1Makk 9,23-11,9; Josephus zsidó történetíró A zsidók története c. műve 12,1-6). Neki sikerült végül II. Demetriosztól, Tryphon ellenfelétől teljes adómentességet kapni, amivel gyakorlatilag megvalósult a szírektől való teljes függetlenség. 143-ban a saját időszámításukat is bevezették. Mivel Tryphon még jelen lévő katonai erejével szemben Simonnak meg kellett erősítenie a saját pozícióit, ezért elűzte Jeruzsálem várából a szíriai megszálló csapatokat és visszahódította Joppét, Gazarát és Bét-Cúrt. Végül 142-ben az utolsó szíriai csapatok is elhagyták Palesztinát. A hálás nép Simont 140-ben egy ünnepélyes népgyűlésen azzal tisztelte meg, hogy a családjában a főpapi és a fejedelmi rang öröklődő lesz »mindaddig, amíg egy megbízható próféta támad« (1Makk 14,41). Ezzel kezdődött a Hasmoneus-dinasztia uralma.
Kr. e. 135-ben Simont a saját veje, Ptolemaiosz meggyilkoltatta, ugyanakkor két fia, Júdás és Mattatiás is életét vesztette. De a középső fia, János megmenekült és átvette a hatalmat. A történelem őt János Hyrcanus néven ismeri. Hosszú (135-105) uralkodása alatt szerencsés volt, még az edómitákat is hatalom alá hajtotta. Az ő idejében élte a Hasmoneus-dinasztia a fénykorát. De mintha az a kezdeti lelkesedés, ami az első Makkabeusokat hajtotta, megcsappant volna. - Fia, I. Arisztobulosz (105-104) alatt tovább csökkent az uralkodóház lelki háttere. Már apja is inkább a szadduceus pártra támaszkodott, akik a hellenizáló görög párthoz tartoztak és nyitottak voltak a görög kultúra előtt. Így aztán Arisztobulosz a királyi címet is felvette. - Korai halála után testvére, Alexander Jannaeus követte a trónon (104-78). Uralkodása alatt heves pártharcok folytak a farizeusok és a szadduceusok között. A király a farizeusok ellen fordult és sokakat kivégeztetett közülük. Mivel elhunyt testvére özvegyét, Alexandrát vette feleségül, a halála után Alexandra uralkodott (Kr. u. 78-69), aki viszont a farizeusok felé hajlott.
Alexander Jannaeusnak és Alexandrának két fia volt: II. Hyrcanus és II. Arisztobulosz, akik nem tudtak megosztozni a hatalmon. A helyzet úgy alakult, hogy a politikai hatalom 69-63 között Arisztobulosznak jutott, ugyanakkor Hyrcanus a főpapi méltóságot viselte. A rómaiak azonban kihasználták kettőjük viszályát, és a rendcsinálásra érkezett Pompeius Kr. e. 63-ban meghódította Jeruzsálemet. Arisztobuloszt az uralkodói székből elmozdította és magával vitte Rómába, Hyrcanus viszont 63-tól 40-ig nemcsak főpap, hanem római fennhatóság alatti uralkodó maradt.
Hyrcanus azonban nagyon gyenge uralkodó volt és így sikerült az edómita Antipaternak lassanként egyre nagyobb befolyást szereznie. A rómaiak kinevezték Hyrcanus alatt Júdea procuratorának, tehát helytartójának, ahol aztán azon igyekezett, hogy két fiát, Phasaelt és Heródest befolyásos állásokba helyezze. Hyrcanus Rómába hurcolt bátyjának a fia, Antigonus a pártusok segítségével betört ugyan még egyszer az országba és 40-37-ig magát tekintette királynak, de a rómaiak már Kr. e. 40-ben kinevezték Heródest - akinek az apja és a testvére időközben meghaltak - Júdea királyává. Heródes, akit edómita származásáért és erőszakos természetéért a zsidók nem szerettek, úgy próbálta elfogadhatóvá tenni magát, hogy feleségül vette az utolsó Hasmoneus király, II. Hyrcanus szép unokáját, Mariamnét, s aztán Kr. e. 37-ben elfoglalta Jeruzsálemet is. Ezután a Hasmoneus család még élő tagjait sorban meggyilkoltatta. Így végződött a Makkabeusok története. Mindez részletesen megtalálható az apokrif Makkabeusok könyveiben.
BF

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages