Malom
Malom Kenyérmagvakat őrlő berendezés. Legősibb formája a sima kövön görgetett gömbölyű kő volt, majd később sima kőlapon kerek alakú, de sima aljú követ forgattak, mely saját súlyánál fogva megőrölte a magvakat. Minden háztartásban megtalálható eszköz volt a kézimalom. Az őrlés az asszonyok feladata volt (2Móz 11,5; Ézs 47,2; Mt 24,41). Olvasunk nagyobb malmokról is, melyeket állatokkal vagy rabokkal hajtattak (Bír 16,21). A malomzúgás, az őrlés zaja hozzátartozott az élethez; annak elhallgatása katasztrófának, ítéletnek a jele volt (Jer 25,10; vö. Jel 18,22). Költői hasonlatként az öregség kifejezésére (Préd 12,4). Mint mindennapi szükségleti eszközt, elzálogosítását tiltotta a törvény (5Móz 24,6). A mindenütt kéznél levő malomkövet harcban is használták védekezésül az alulról fölfelé támadó ellenség ellen (Bír 9,53; 2Sám 11,21). - A malomkő keménysége (Jób 41,16) és nagysága is (Jel 18,21) példabeszédszerű volt. Súlya, formája miatt a vízbe fojtás elrettentő eszközeként említi Mt 18,6 par.
