Méz
Méz Az ismeretlen cukor helyett használták Izráelben. Szívesen ették (1Sám 14,27; Ézs 7,15.22; Mt 3,4; Péld 24,13). Használták süteménykészítéshez (2Móz 16,31); orvosságként (Péld 16,24); kedvelt ajándék (2Sám 17,29; 1Kir 14,3). Komoly értéknek számított, különösen háborús időkben (Jer 41,8). Hasznos és értékes csereáru (Ez 27,17). Van csorgatott méz (Zsolt 19,11); színméz (Péld 5,3); lépesméz (Péld 24,13; 27,7). Található volt sziklahasadékban (5Móz 32,13; Zsolt 81,17); fák odújában (1Sám 14,25); az oroszlán tetemében (Bír 14,8); Júdea pusztájában (Mt 3,4; Mk 1,6). Megtörténhetett, hogy a sziklahasadékból vagy faodúból kicsorgott a méz a földre (1Sám 14,26kk). Kánaán a tejjel és mézzel folyó föld (2Móz 3,8). Tizedet lehetett adni a mézből is, de áldozatot mézzel készítve nem (3Móz 2,11). Isten igéje (Zsolt 119,103; Ez 3,1-3; Jel 10,9) és a bölcsesség is (Péld 24,13k) hasonlatos a mézhez.
