Mezítelen
Mezítelen A B-ban hétköznapi és átvitt értelemben egyaránt megtalálható. Az Éden kertjében az ember mezítelen volt, s ezt nem szégyellték. A teremtettség, a paradicsomi ártatlan állapot kifejezője volt. A bűneset után az ember szégyenkezett mezítelensége miatt, s a szégyenérzet a nemiséghez kapcsolódott (1Móz 2,25; 3,7.10k).
A mezítelenséget Izráelben mind vallási, mind az emberi méltóság szempontjából szégyenletesnek tartották. A papnak vigyáznia kellett, hogy áldozás közben ne lássák meg mezítelenségét (2Móz 20,26). A polgári életben a mezítelenség a legnagyobb szégyennek számított. Isten ítélete súlyosságát emeli ki, amikor a próféták azt hirdetik, hogy a nép mezítelenül megy fogságba (Ézs 20,4). Nem csupán a teljes ruhátlanság számított mezítelenségnek, hanem az is, ha valakin csupán alsóruha volt. Így járt Ézsaiás felsőruha és saru nélkül három éven át mezítelenül Isten parancsára (Ézs 20,2k; vö. 1Sám 19,24). Mezítelen a szegény ember, akinek el kellett adnia, vagy akitől zálogba vették felsőruháját (Jób 22,6; 24,7.10; Ám 2,16). A szeretet, az irgalmasság, az istenfélelem és az igazi istentisztelet elengedhetetlen megnyilvánulása a mezítelen felruházása (Ézs 58,7; Ez 18,7; Mt 25,36kk).
Átvitt értelemben a mezítelenség kifejezi az emberi élet mulandóságát, gyámoltalanságát (Jób 1,21; Préd 5,14), a nélkülözést és nyomorúságot (Róm 8,35; 2Kor 11,27), a lelki elesettséget (Jel 3,17k), a lélek mezítelenségét a mennyei test nélkül (2Kor 5,3; Jel 16,15), Isten igazságát és szentségét, aki elől semmit sem lehet elrejteni (Zsid 4,13).
