Mikájehú
Mikájehú 1. Próféta Aháb király idején Izráelben. Amikor a király megkérdezte a prófétát, hogy harcba induljon-e a júdaiak oldalán az arámiak ellen Rámót-Gileádért, akkor az előbb gúnyosan megismételte a 400 udvari próféta hízelgő jóslatát: »Vonulj föl, és járj szerencsével!«. Ezután az Úrtól kapott látomásban megjövendölte a hadjárat tragikus végét. Merész beszédéért Cidkijjá udvari próféta arcul ütötte, a király pedig börtönbe vettette. Aháb király felvonult a júdai királlyal és seregével együtt Rámót-Gileád ellen, de beteljesedett rajta a prófétai beszéd: egy ellenséges nyílvessző eltalálta, vére elfolyt és meghalt a csatában (1Kir 22).
2. Sáfán kancellár unokája, Gemarjá fia, aki a kancellári szobában ülő vezető embereknek jelentést tett arról, hogy Bárúk, Jeremiás próféta írnoka felolvasta a templomban Jeremiás próféciáit (Jer 36,11kk).
