Műfajok

Teljes szövegű keresés

Műfajok A műfajok olyan nyelvi sémák és formulák, melyeknek segítségével egy-egy nép, vagy népek egy meghatározott korban érzéseiket, gondolataikat kifejezik. A különböző irodalmi műfajok megkülönböztetését az a hétköznapi tény teszi lehetővé, hogy minden személyes nyelvi megnyilatkozás valamilyen nyelvi konvenció törvényszerűségei szerint megy végbe.
A formatörténeti kutatás alapvető felismerése volt, hogy a B-ban nem a ma élő, európai ember nyelvi sémái, beszédfordulatai, -módjai találhatók meg, hanem az ókori keleti népekre jellemző beszédmódok. Ezért gondosan tanulmányozni kell az ókori Kelet népeinek irodalmát, hogy a különböző irodalmi műfajokat megállapíthassuk. A kutatás azt is felismerte, hogy a B-ban lévő anyagot hosszú ideig szóban hagyományozták, ezért a szájhagyományozás törvényszerűségeit is tanulmányozni kell a műfajok minél pontosabb leírása érdekében.
A B-ban nagyon sokféle műfaj van, s a szerző annak megfelelően választja a mondanivalójának megfelelő műfajt, hogy kiknek szól, mit akar célként elérni, milyen környezetben adja elő mondandóját. Egy-egy B-i szakasz megértéséhez szükséges tehát a rész műfajának meghatározása és a műfaji törvényszerűségek ismerete.
I. Irodalmi műfajok az ÓSZ-ben
A formatörténeti kutatás az ÓSZ anyagát három főrészre osztja: próza, mondások, poézis. A prózai műfajok kötetlenebbek, a poézis műfajait szigorú költészeti törvényszerűségek szabályozzák, s a kettő között vannak a mondások, melyek tartalmuk szerint általában prózai jellegűek, külső forma szerint azonban a héber költészet szabályai szerint épülnek fel. Ez a felosztás lényegében egyezik az ÓSZ-i könyvek rendjével is, mivel a Pentateukhoszban és a régebbi történeti könyvek zömükben prózai elbeszéléseket tartalmaznak, emellett van bennük a mondások műfajából is, elsősorban jogi mondások. Prófétai mondások az írópróféták műveiben találhatók, míg az Írások, elsősorban a Zsoltárok révén, túlnyomórészt költészetet tartalmaznak, bár elbeszélések és bölcs mondások is vannak bennük.
A prózai műfajok három alcsoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak a beszédek, a prédikációk és az imádságok. Az egész ÓSZ mutatja, milyen fontos szerepe van a beszédnek Izráel népének életében. Feltételezhetjük, hogy a papok, próféták és a bölcsesség emberei valamilyen retorikai képzést kaptak, bár erről bizonyosat nem tudunk. Az ideális férfi »okos beszédű« (1Sám 16,18). Mivel Izráel önmagát elsősorban kultuszi közösségként értelmezte, ezért nem sok politikai jellegű beszéd maradt fenn. Gazdagabb a prédikációk és az imádságok száma. Ez utóbbiaknál gyakori a költői módon megfogalmazott imádság.
A második alcsoportba az okmányokat sorolták a kutatók. Ezekből általában kevesebb maradt fenn, mint a szomszédos népeknél, mégis kimutathatók a következő műfajok: szerződések, levelek, listák, törvények (ezek jó része költői formában fogalmazódott), kultuszi rendelkezések.
A harmadik nagy alcsoport, az elbeszélések csoportja, amelyet még tovább lehet osztani költői és történeti elbeszélésekre. A költői elbeszélések: mítosz, mese, monda, legenda, anekdota és novella. Ezek általában egyszerű felépítésű, rövid történetek, néhány szereplővel. A történeti elbeszélések csoportját alkotják a különböző tudósítások, a történetírói munkák, az önéletrajzi tudósítások, álmok és látomások elbeszélései és a prófétai vallomások.
A mondások ritmikus felépítésű, ünnepi érzéseket vagy fontos kijelentéseket tartalmazó rövid beszédformák. Költői formában fejezték ki az egyéni és közösségi élet fontos eseményeihez kapcsolódó érzéseiket. Jogi mondások szabályozták a mindennapi életet, de nagyon sok ünnepélyes formula származik a kultuszi életből is. A próféták szintén rövid, pregnáns formulákban adták elő mondanivalójukat. Rendkívül népszerűek voltak a közmondások, bölcs mondások és rejtvények, amelyekből nagyon sok maradt fenn.
A poézis csoportjába a héber költészet műfajai tartoznak. Két fő alcsoportjuk van: profán dalok és kultuszi énekek. Az első alcsoport műfajait az egyéni és közösségi élet alkalmain használták, míg a második alcsoporté az izráeli istentiszteletben, bár a két csoport között nem lehet éles határvonalat húzni.
A profán dalok műfajai: munka-, arató-, bor-, esküvői és szerelmi dal, gúnydal, halotti ének, királydal, győzelmi dal.
A kultuszi énekek jó része himnusz, amely lényege szerint Istent dicsőítő ének. De ebbe a csoportba tartoznak a kultuszi király-énekek is, és a különböző zsoltárműfajok.
II. Irodalmi műfajok az ÚSZ-ben
Az ÚSZ-i iratokat négy irodalmi műfajba lehet sorolni: az evangélium, a történeti elbeszélés, a levél és az apokalipszis műfajába. Az evangélium műfajának kivételével mindegyik műfaj használatos volt korábban is a hétköznapi és a kultuszi életben.
Az evangélium kifejezés eredetileg nem műfaji megjelölés, hanem magát az üdvüzenetet jelöli, s csak később lett egy új irodalmi műforma neve. Az evangéliumokban megőrzött hagyományanyag különböző műfajait a formatörténeti kutatás tárta fel (ld. FORMATÖRTÉNET).
A történeti elbeszélés műfaját az Apostolok Cselekedetei képviseli. Stílusa egybevethető a kortárs történeti művekkel, jóllehet formája és tartalma szerzőjének sajátos történelmi és teológiai helyzetét mutatja.
A levél műfajának használata különösen Pál apostolra jellemző. Az ókori levélnek két formája volt használatos, a görög és a keleti levélforma. Pál mindig az ókori K-i levélformát használta, őt követte ebben az egész ókeresztyén irodalom. A levél műfajának sajátos formája az episztola, amely nem magánlevél, hanem irodalmi műforma gondolatok művészi kifejtésére. Leveleiben Pál nem önmagáról akar valamit közölni, hanem teológiai felismeréseit mutatja be.
Az apokalipszis műfaját csupán a Jel képviseli. Az apokalipszis eredetileg zsidó irodalmi műforma, az ÓSZ-ben Dán ilyen mű. Az ÚSZ-i korban különösen népszerű volt.
E nagyobb irodalmi műfajok kisebb formulákat, műfajokat tartalmazhatnak, ezek felkutatása az egész ÚSZ-re kiterjedő Formatörténeti iskola feladata.
VG

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages