Mulandóság
Mulandóság H. hebel, g. to ftharton, fthora. A fogalom a B-i gondolkodásban az ember és a világ halálra, pusztulásra ítélt, nem állandó voltát jelenti. Az ÓSZ embere nemcsak életének,hanem munkájának mulandóságáról is tud, ezért kéri Istent: »Kezeink munkáját tedd maradandóvá« (vö. Zsolt 90,5-10). Ez nem valamilyen fatalista életszemléletre vall, hanem az egész Szentírás általános véleményét tükrözi, amely tud arról, hogy az ember porból lett teremtve (1Móz 2,7; Jób 8,19; Préd 3,20), ezért por marad egész életében (1Móz 3,19; Zsolt 103,14; Préd 12,7) és oda is tér vissza (1Móz 3,19; Jób 7,21; 10,9; 17,16; 34,15; Zsolt 22,30; Préd 3,20). Mivel por és halandó test (vö. Zsolt 103,14 és 78,39; Ézs 40,6kk), rászorul Isten kegyelmére. Ez a mulandóság tehát lényéhez tartozó, ősi büntetése (1Móz 3,19; 1Kir 8,46; Zsolt 97kk). Az ember tud arról, hogy az élete véges (Zsolt 39,6; 62,10; 94,11; 144,4; vö. Jer 10,15; 51,18). Ezt a gondolatot a Prédikátor is részletezi (Préd 6,12), majd Dán-nek a végén találkozunk a feltámadás gondolatával (Dán 12,2).
Az ÚSZ is tud az ember mulandó, halálra szánt létéről (2Kor 4,16). Az ember mulandó (Róm 1,23; 8,21). Krisztus által azonban új létmódja lehet (1Kor 15,53). A halottak elváltoznak és feltámadnak (1Kor 15,52). A mulandóságot új életvalóság váltja fel (Jn 11,26; Róm 8,21; 1Jn 5,4; Jel 21,4). (Ld. FELTÁMADÁS; ROMLANDÓ; ROMOLHATATLAN)
