Mustármag
Mustármag G. kokkosz szinapeósz. Az ókori világban általánosan ismert, igénytelen konyhakerti növény magva. A magvakból csípős fűszert, a levelekből főzeléket készítettek, de felhasználták gyógyításra is. Az ÓSZ nem említi, az intertestamentális kor irodalma azonban bizonyítja, hogy ismerték Palesztinában is. A mustármag kicsinysége közmondásszerű volt a népnyelvben, ezért gyakran említették a legkisebb, még érzékelhető mennyiségek képeként (Mt 13,31k; 17,20 par). A fekete mustármag (brassica nigra) mintegy 1 mm átmérőjű, súlya 1 mg. A fehérmustár magva ennek kb. a duplája. Ennek ellenére a veteményeskertek legnagyobb növénye fejlődött ki belőle, melynek ágai közé madarak is fészkelhettek (vö. Ez 17,22k; 31,6; Dán 4,9.18). A mustárbokor átlagos magassága elérte a 1,5 m-t, a Genezáret-tó partján pedig a 3 m magasságú bokor sem volt ritka.
Jézus a Mt 13,31kk par mustármagról szóló példázatában fának mondja ugyan, ez a kifejezésmód azonban inkább a csoda nagyságát akarja érzékeltetni (vö. Mt 13,32 par). Az ÚSZ-ben a mustármagról mondott példázatban (Mt 13,31kk; Mk 4,30kk; Lk 13,18kk) és az egyik jézusi logionban fordul elő (Mt 17,20; Lk 17,6). Mindkét esetben a mustármag közmondásos kicsinységén van a hangsúly, amelyhez a példázatban kontrasztként kapcsolódik a magból kifejlődött növény mérete. Nem valószínű azonban, hogy Jézus az Isten országának nagyságát akarta volna a példázattal szemléltetni (ebben a vonatkozásban hallgatói nem szorultak tanításra). Sokkal inkább az ellenkezője lehet igaz: a mustárbokorhoz hasonlóan az Isten országának »kezdetei« (a végeredményhez képest) meglepően kicsinyek, szemmel alig láthatóak. Ha rejtetten, emberi szemmel sokszor alig láthatóan is, de így lehet érzékelni Jézus földi tevékenységében Isten országának hatalmas erőit.
