Nagytanács

Teljes szövegű keresés

Nagytanács A zsidóság legmagasabb kormányzó és bírói testülete a babiloni fogság utáni korban. A Nagytanács kifejezés a g. szünedrion (= gyűlés; vö. Mt 26,59; ApCsel 4,15) fordítása, amelyet arámosan szanhedrin-nek neveztek. Más elnevezései: gerouszia (ApCsel 5,21), preszbüterion (= vének tanácsa, Lk 22,66; ApCsel 22,5).
Az ÚSZ-ben többször említett Nagytanács eredete kétségtelenül arra a tanácsadó és kormányzó testületre nyúlik vissza, amelyet Johannesz Hürkánosz (Kr. e. 160-143) zsidó főpap állított fel tekintélyes férfiakból maga mellé segítségül (1Makk 12,6: »gerouszia«) Ez a testület viszont nem csupán nevében, hanem tevékenységében is közvetlen folytatója ama »vének tanácsa« (vö. Ezsd 5,9; 6,7; 10,8) elnevezésű testületnek, amely a perzsa korban a zsidóság belügyeit intézte.
A Nagytanács, a mózesi hagyományt utánozva, 71 tagból állott (vö. 2Móz 24,1.9; 4Móz 11,16: Mózes és a hetven vén; vezetője a mindenkori főpap volt, ApCsel 23,5). Az ÚSZ-i korban ez a hetvenes létszám három csoportra tagolódott: a) a vének (a nem papi származású zsidó arisztokrácia soraiból), b) a főpapok (a négy nagy főpapi család tagjai, akik közül választották a főpapokat, és a hivatalban nem lévő, valamikori főpapok), c) az írástudók (legtöbbször a farizeus pártból; vö. ApCsel 4,5.6; Mt 16,21). A tanácskozóhely a templom belső udvarában volt, az ún. »qváderkőcsarnokban«, Jézus kihallgatásának a története szerint azonban sürgős esetekben a főpap palotájában is összegyűlhettek (Mt 26,57kk; Mk 14,53kk).
A Nagytanács illetékességi területe a mindenkori politikai hatalom függvényében alakult. A perzsa korban teljes körű joggal intézhette a zsidóság belső ügyeit (Ezsd 7,25k). A Makkabeusok, s különösen Nagy Heródes idején azonban nem lehetett nagy a hatalma. A római prokurátorok idején teljes hatalmat kaptak a zsidóság vallásos életének kérdéseiben, a polgári élet kérdéseiben viszont nagymértékben korlátozták illetékességi körüket. Megoszlik a kutatók véleménye abban a kérdésben, hogy a Nagytanács hozhatott-e halálos ítéletet és végrehajthatta-e azt. Jn 18,31 szerint ez a joga már nem volt meg a Nagytanácsnak, viszont István megkövezése (ApCsel 7,56) azt mutatja, hogy gyakorlatilag büntetlenül átléphette a Nagytanács a rómaiak által felállított korlátokat.
Vallási ügyekben annyiban nőtt a Nagytanács illetékességi területe, hogy a diaszpórában élő zsidóság számára is legfelsőbb döntőfórum volt (ApCsel 9,1k: Damaszkusz).
A Nagytanács tevékenységét a rómaiak Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem lerombolásakor, megszüntették.
Az ÚSZ-ben név szerint is megemlítik a Nagytanács következő tagjait: Gamáliél (ApCsel 5,34), Nikodémus (Jn 3,1; 7,50), Arimátiai József (Mk 15,43; Lk 23,50).
VG

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages