Napkeleti bölcsek
Napkeleti bölcsek G. magoi, ap'anatolón. Tulajdonképpen a perzsa papi törzs tagjai, azaz babiloni asztrológusok, akik a Mt 2,1kk szerint egy csillag vezetésével elmentek szülőhazájukból Júdeába, hogy a megszületett Jézus előtt hódoljanak és ajándékokat vigyenek neki. Az ev-i leírás szerint először Jeruzsálemben keresték a »zsidók királyát«, majd a jeruzsálemi papság útmutatása alapján Betlehembe mentek, ahol meg is találták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.
Máté evangélista az eredetileg feltételezhetően önálló elbeszélést a születéstörténet keretébe illesztette, mégpedig úgy, hogy formailag és tartalmilag is központi perikópa lett. Az elbeszélés célja nyilvánvalóan annak bemutatása, hogy míg Isten népe zavarodottan hall a Messiás megszületéséről és elutasítja azt, addig a népek bizonytalan jelek alapján is elindulnak és hódolnak előtte. Gyakran említik a magyarázók az elbeszélés történeti vonatkozásait. Itt elsősorban arra az eseményre utalnak, amikor Kr. u. 66-ban pártus mágusok Tiridatész vezetésével Nero császár előtt hódoltak Neapoliszban. Ez esetben a történet éle: küzdelem Krisztus uralma és a cézárok uralma között.
Feltételezhetően babiloni asztrológusokról van a történetben szó, mivel a zsidó messiásváradalom a babiloni zsidóság révén egész Mezopotámiában ismert volt. Ezt csak erősítette az a tény, hogy mind a babiloni asztronómiában és asztrológiában, mind pedig az ókori K világában várták az emberiség nagy megmentőjét, aki királyként fog uralkodni az általa elhozott aranykorban. Ennek a királynak a váradalmak szerint Babilontól Ny-ra kellett megszületnie. (Ld. még CSILLAG; CSILLAGJOS, CSILLAGÁSZ)
