Napszámos
Napszámos Olyan ember, akinek nincs annyi saját tulajdona, hogy abból megélhessen, családját fenntarthassa, de személyes szabadságát meg tudja őrizni, s megegyezés szerinti munkabérért dolgozik. Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ beszél napszámosokról (h. szákir, g. misztotósz, miszthiosz) Dolgozhattak a mezőn (Lk 15,17), a szőlőben (Mt 20,2), a halászatban (Mk 1,20), állattenyésztésben (Jn 10,12), vagy amilyen munka éppen adódott, s amihez értettek. A napszámosok felfogadása rendszerint a kapuban vagy a piacon történt (Mt 20,1kk). A gazda egy napra, vagy hosszabb időre is fogadhatott napszámosokat. A 3Móz 25,53 évszámra elszegődött napszámosokról is tud, valószínűleg az Ézs 16,14-ben is (Károli) ilyenekről van szó. Ha izráeli ember elszegényedett, s eladta magát rabszolgának, azt is napszámosnak kellett tekinteni (3Móz 25,39k.53). A napszámosok élete kemény, küzdelmes volt, hordozniuk kellett az egész nap terhét, a Nap hőségét (Jób 7,14; Mt 20,12). A napszámos öröme az volt, hogy este letehette a munkát és megkapta bérét (Jób 14,6; Mt 20,8). A mózesi törvény rendelkezése szerint a napszámosok bérét minden este ki kellett fizetni (3Móz 19,13), mivel nyomorúságban él, és sóvárog utána a lelke (5Móz 24,15). A munkabér visszatartása súlyos bűn, amit Isten számon kér és megtorol (Jer 22,13; Mal 3,5; Jak 5,4). A nyugalom esztendejében a napszámosok is szabadon részesülhettek abból, amit a föld magától termett (3Móz 25,6). Az Isten országáért a napszámosnak is mindenét oda kell adni (Mt 13,44).
