Negyedes fejedelem
Negyedes fejedelem Az ókori hellénista birodalmak, majd a Római Birodalom közigazgatási nyelvének terminusa. Eredetileg egy négy részre (g. tetrarkhia) osztott birodalom részterületeinek helytartóját jelölte, később a felosztástól függetlenül: »helytartó«, »fejedelem« (g. tetrarkhész). A római uralom idején azokat a kliens-fejedelmeket jelölte, akik kisebb területek fölött uralkodtak és Rómával szemben bizonyos autonómiával rendelkeztek.
A Hasmoneus-dinasztia (ld. MAKKABEUSOK) tagjai közül Simon (Kr. e. 143-134) és II. Hirkánosz (Kr. e. 63-4) kapta meg a »fejedelem« (g. ethnarkha) címet (1Makk 14,25-49), Kr. e. 42-ben pedig Arisztobulosz fiai, Fazael és Heródes (Kr. e. 37-4) a negyedes fejedelemséget. Heródes halála után a birodalmat, az Augustus által jóváhagyott végrendelet szerint, fiai kapták meg a tetrarkhész címmel. Idúmea, Júdea és Samária Arkhelaoszé (Kr. e. 4-Kr. u. 6) lett (Josephus Flavius Zsidó régiségek c. műve, XVII, 11,4), akit egyébként Mt 2,22 »királyként« (g. baszileusz) említ. Galileát és Pereát Heródes Antipász (Kr. e. 4-Kr. u. 39) kapta meg (Zsidó régiségek XVII 11,4). Mt és Lk »Heródes, a negyedes fejedelem«-nek nevezi (Mt 14,1; Lk 3,19; 9,7), hogy apjától megkülönböztesse. Trakhonitisz, Batanea, Auranitisz, Gaulanitisz és Itúrea egy része pedig Fülöpé (Kr. e. 4-Kr. u. 34) lett (Zsidó régiségek XVII 11,4).
Lk a későbbiekben is használja a kifejezést, hogy a heródesi birodalom megosztottságát jelezze (Lk 3,1; ApCsel 12,1; 13,1).
