Nemzedék, nemzetség
Nemzedék, nemzetség H. zera', tólédót, mispáháh, g. genosz; geneá.
Az ÓSZ-ben elsősorban a természetes leszármazottakat (1Móz 13,16), az utódokat (10,32) jelöli a kifejezés. Különösen is a nemzetség, ill. a nagycsalád és a törzs tagjait jelenti (4Móz 36,1). Ez az elsőrenden kronológiai egymásutániságot kifejező fogalom néha etikai minősítést is kap: »fonák és hamis nemzedék« (5Móz 32,5), »az igazak utódai« (Péld 11,21).
A fogság utáni zsidóság nagyon erős érdeklődést mutatott a genealógiai leszármazás iránt (Ezsd 2,59-63). Az ÚSZ is néhány esetben megemlíti a nemzetséget életrajzi adatként (Mk 7,26; ApCsel 4,6), missziói összefüggésekben (ApCsel 13,26: a zsidóság, mint Ábrahám leszármazottjai, vagy 17,28: az emberiség, mint Isten nemzetsége), vagy apológiai értelemben (Fil 3,5: Pál Izráel népéből, Benjámin törzséből származik). A fogság utáni zsidóságban oly nagy szerepet játszó NEMZETSÉGTÁBLÁZATot az ÚSZ elveti (Tit 3,9). Csak Jézus esetében tesz kivételt (Mt 1,1-17; Lk 3,23-38), noha az ÚSZ hangsúlyozza, hogy Krisztusnak nincs »sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége« (Zsid 7,3.6). Jel 22,16 ennek ellenére megemlíti, hogy Jézus Krisztus a Dávid »új hajtása«.
Egyébként az ÚSZ-ben a nemzetség kifejezés csak kollektív értelemben használatos, a kijelentéstörténet elmúlt nemzedékeire történő utalás formájában (ApCsel 13,36; 14,16; Ef 3,5; Kol 1,26). A Mt 11,16 vagy a Lk 17,25 által említett »ez a nemzedék« jelölheti a hitetlen zsidókat (vö. ApCsel 2,40; Zsid 3,10), vagy akár a tanítványokat is (Mt 24,34 par).
