Népszámlálás

Teljes szövegű keresés

Népszámlálás 1. Izráel környezetében. A népszámlálás Izráel környező világában ismerős jelenség. Erről tanúskodnak az Alalakh-i Ugarit-i, Mari-i, az Akhemenidák és a Diadokhoszok korából való szíriai régészeti leletek, népességlisták, feljegyzések. A népszámlálások általában nem a nép, illetve valamely város tényleges lélekszámát akarta számba venni, hanem a hadköteles és adóköteles személyeket. A Római Birodalomban Sulláig (Kr. e. 82) többnyire ötévenként tartottak összeírásokat, aminek a fő célja a római polgárok, a római polgárjoggal rendelkezők számbavétele volt. Ezt utánozva terjesztette ki Augustus az összeírást a római polgárjoggal nem rendelkezőkre is, előbb a császári, majd a szenátori és a prokurátori provinciákban. Ez esetben a fő cél már az adózás volt. Sullától kezdve ezek az összeírások rendszertelenül történtek, majd Domitianus óta (Kr. u. 81-96) meg is szűntek.
2. A népszámlálás törvénye Izráelben. Izráelben a népszámlálást a mózesi törvény szabályozta (2Móz 30,11-16). E törvényben Izráel fiainak fejenkénti számbavételéről van szó, amit ugyanaz a h. kifejezés fejez ki, mint a 4Móz 1,2-ben a népszámlálást. A megszámlálás a férfiakra vonatkozott, húszesztendős kortól felfelé, a hadkötelességnek megfelelően. Csak Lévi törzse esetében kellett megszámlálni a férfiakat egyhónapos kortól felfelé (4Móz 3,15.39), s külön a 30-50 éveseket, akik a szentélynél szolgáltak (4Móz 4,35.47k). A számbavételnél mindenkinek, anyagi helyzetétől függetlenül, fél sekelt kellett adni felajánlásul az Úrnak, váltságdíjul az életéért (lelkéért). A törvény szerint ezt a váltságdíjat csak a számbavételkor kellett fizetni, azért, hogy ne következzen be csapás a számbavétel miatt. A h. kófer, a váltságdíjra vonatkozó terminus technicus, mindössze háromszor fordul elő a mózesi törvényekben, s minden esetben a nem szándékos emberölés esetén fizetendő váltságdíjra vonatkozik. Mivel a népszámlálás Izráelben is alapvetően a hadiszolgálattal volt összefüggésben, ezért a váltságdíj is ezzel van kapcsolatban. A katona a harcban kénytelen ölni, de ez nem tekinthető szándékos gyilkosságnak, ezért adhat s kell adnia váltságdíjat az életéért. Csak a későbbi időkben lett ez a fél sekel templomadó, amit évenként kellett fizetni, a templom, az istentiszteletek fenntartására. De ezzel a törvény eredeti értelme, a fél sekel váltságdíj, engesztelő áldozat jellege, elhomályosult.
3. Népszámlálások a B-ban. A mózesi törvény azt nem írja elő, hogy a számbavételt milyen időközönként kell megtartani. A B négy népszámlálásról tudósít.
a) Az Egyiptomból való kivonulás után a Sínainál (4Móz 1,1-46). A számbavétel Isten parancsára az Egyiptomból való kijöveteltől számítva a második év második hónapjában történt. Isten minden törzsből kijelölt egy-egy nagycsalád-főt, akik segítettek Mózesnek és Áronnak a névjegyzékek elkészítésében. Ez a népszámlálás a hadsereg megszervezését szolgálta. Húszévestől felfelé hatszázháromezer-ötszázötven hadkötelest soroltak be.
b) A pusztai vándorlás végén, Móáb síkságán (4Móz 26,1-56). Ez a népszámlálás is Isten parancsára történt. A pusztai vándorlás negyven esztendeje letelt, az engedetlen nemzetség elhullott a pusztában. Ez a népszámlálás a honfoglalás és az ígéret földje felosztása jegyében történt. Összesen hatszázegyezer-hétszázharminc hadköteles férfit vettek számba. Lévi törzsét ekkor is külön számlálták meg. Lévi törzsében huszonháromezer férfi volt egyhónapostól felfelé (4Móz 26,57-62).
c) Dávid népszámlálása (2Sám 24). Az esemény pontos idejét nem tudjuk. Dávid megparancsolta Jóábnak, számlálja meg az egész népet. Jóáb le akarja beszélni Dávidot a népszámlálásról, mert rossznak, veszélyesnek, királyi kedvtelésnek tartja, de végül meghajolt a király akarata előtt. Jóáb kilenc hónap és húsz nap alatt végezte el a rá bízott munkát. Izráelben nyolcszázezer, Júdában ötszázezer kardforgató ember volt. De Dávidot bántotta a lelkiismerete a népszámlálás miatt, s bűnbánatot tartott. De Dávid bűnbánata nem háríthatta el a csapást. A népszámláláskor éppenúgy súlyos mulasztás történt, mint a szent láda Jeruzsálembe való felvitelekor. Ezért a csapás elkerülhetetlen volt (vö. 2Móz 30,12), ami akkor szűnt meg, amikor Dávid Arauná szérűjén bemutatta az engesztelő áldozatot.
d) Augustus népszámlálása (Lk 2,1kk). A népszámlálás pontos ideje bizonytalan. Ez feltehetően abból adódik, hogy a császári rendelet kiadása után a népszámlálás a különböző provinciákban különböző időkben ment végbe. A B-i tudósítás azt a tényt rögzíti, hogy Izráelben az összeírás akkor volt folyamatban, amikor Jézus megszületett. Az összeírás során mindenkinek, férfiaknak és nőknek egyaránt, személyesen kellett jelentkezni származási helyükön. A császár parancsa Isten üdvtervét szolgálta, mert így született meg Jézus, a prófétai kijelentésnek megfelelően, Betlehemben. Az összeírás egyébként az adózás célját szolgálta.
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages