Néz, lát
Néz, lát H. rá'áh, házáh, g. horaó és derivátumai. Jelentése: saját szemmel érzékelni, észrevenni valamit, szemlélni és a látottakat szellemileg feldolgozni. Fontos valaminek a megfigyelése, észrevétele (Zsolt 34,9). Jelentheti azt is, hogy az ember valamit átél, megtapasztal, elszenved (Zsolt 89,49), de kifejezheti azt is, hogy az ember valamit észrevesz, ill. felfigyel rá, és éppen ezért gondoskodik róla (1Móz 37,14; 5Móz 11,12; Zsolt 106,44; Ézs 5,12), vagy más érzékszervével észlel, észrevesz valamit (1Sám 12,17; 1Kir 20,7; Jer 33,24). Isten megmutatja vagy elrejti magát, vagy látomásban jelentkezik (1Móz 15,1; 46 2).
A látás másik jelentése az eksztatikus-prófétikus látás (vö. a próféta mint látó: 1Krón 21,9; 2Krón 9,29; 12,15; Ám 7,12 stb.). A prófétai látomások megerősítik vagy megrettentik a látókat (1Móz 15,1; Dán 7,13). Ezek elsőrenden isteni kijelentések, ezért a bennük foglalt üzenet a lényeges: Isten megismerteti magát, megmondja, mit akar és mit fog tenni.
Az ÓSZ egyértelmű tanítása az, hogy Isten lát és ügyel az emberre. Látja a jogtalanságot (JSir 3,34kk), prófétájának halálát (2Krón 24,22), népének nyomorúságát (2Móz 3,7). Számonkéri a hűséget (Zsolt 101,6) és a hitet (Jer 5,3). Nem lehet előle elrejtőzni (Zsolt 139,3.7.16), belelát az ember szívébe is (1Sám 16,7).
Isten megláttatja magát (ld. TEOFÁNIA). Szemtől szemben beszélt Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal és Mózessel, emberszerű alakban (4Móz 12,8). Isten megláttatja a maga dicsőségét (2Móz 33,18; 4Móz 14,22; Ez 1,28). Másrészt azonban szentsége és méltósága lehetetlenné teszi az ember számára, hogy szemtől szemben láthassa Istent, mivel az ember bűnös (Ézs 6,5). Dicsősége és szentsége megölné őt (2Móz 33,20; Bír 6,22). Végül az eszkhatológiai időben megláthatják a hívők Isten szabadítását, az ellenség vereségét, Isten országának eljövetelét (1Krón 29,11; Zsolt 22,28k; Ézs 11,6k; 57,19). Ekkor Istent szemtől szemben láthatják a hívők (Zsolt 42,3; Mt 5,8; 1Jn 3,2).
Az ÚSZ-ben különösen Jn hangsúlyozza a látás fontosságát. Jézus arról tesz bizonyságot, amit Praeegzisztens Fiúként az Atyánál látott (Jn 3,11k; 6,46; 8,38). Földi tevékenysége folyamán folytatódik ez a kinyilatkoztató látásmód (vö. 1,18.48; 2,25). A természetes látáson túl bizonyos emberek természetfölötti dolgokat és folyamatokat is észlelnek. Keresztelő János látja, amint a Lélek leszáll az égből és megnyugszik Jézuson (1,32kk). De fontos a hit látása is (1,14; 2,11). A hit számára láthatóvá válik a Krisztuson megnyugvó dicsőség (6,40; 12,45; 14,9: aki Jézust látja, látja az Atyát). Jn számára fontosak a szemtanúk (Jn 19,35; 1Jn 1,1). Lényeges ez a látás, de a látásra alapozott hitnek nincs előnye. Ezért mondja Jézus Tamásnak: »Boldogok, akik nem látnak és hisznek« (20,29).
Az ÚSZ-ben ritkábban esik szó arról, hogy Isten lát, és olyankor is inkább átvitt értelemben (Mt 6,4.32). Mindenesetre az ÚSZ számára is alaptétel, hogy Isten láthatatlan (Jn 6,46; Kol 1,5; 1Tim 1,17; 6,16). Ő nem látható, hanem kijelenti magát. A syn ev-okban a hit szempontjából különleges jelentősége van a látásnak: általa részesedni lehet az üdvösségben (Lk 2,26; vö. még Mt 21-32; Mk 8,18; ill. Mt 13,13k; Mk 4,12). TEOFANIÁkról nem beszél az ÚSZ, viszont szó van angyalok megjelenéséről (Mt 4,11; 28,2.5; Lk 2,13; 22,43). A feltámadási történetek hangsúlyozzák a feltámadott Úr láthatóságát (Mt 28,17; Lk 24,31.36k; Jn 20,14-29). A döntő azonban mégis az, hogy a feltámadott Urat magatartásáról ismerik fel az övéi (Mt 28; Lk 24). A tanítványok azáltal lettek hívővé, hogy látták Jézust (Jn 20,25). A feltámadott Úr megjelenéséről, azaz láthatóvá válásáról Pál is beszámol (1Kor 15,5kk).
Az ÚSZ is tud az eljövendő világban adatott látásról. Megláthatjuk majd Isten dicsőségét (Jn 17,24), az ő országát (Jn 3,3) és magát Istent (Mt 5,8; 1Jn 3,2). (Ld. még MEGJELENIK)
VG
