Okos
Okos H. hákam, bín, g. fronészisz. Az értelem és belátás egyik megjelenési formája. Az okosság különböző jelentésmezőkkel bír. Magában foglalja a ravaszságot (Jób 13; 1Móz 3,1), a mesterségbeli szakértelmet (Péld 14,5; Dán 1,4), az álommagyarázatban megnyilvánuló éleselméjűséget (Dán 5,12). Mivel a h. kifejezések túlnyomórészt az ÓSZ-i bölcsességirodalomban fordulnak elő, ezért itt a jelentésük inkább: »belátás, megértés«. A jelző rendszerint emberekre használatos, de néha még Istennel kapcsolatban is előfordul (pl. Péld 3,19; Ézs 40,28; Jer 10,12).
Az ÚSZ-ben a jelző legtöbbször Jézus példázataiban és képes beszédeiben fordul elő. Az egyes személyek okos cselekvése és magatartása példa arra, milyen magatartást kell tanúsítani az Isten országával szemben. Jézus példáit a hétköznapi életből veszi, noha alkalmanként az egyes vonásokat a K-i emberekre jellemző módon eltúlozza: az okos ember sziklaalapzatra építi a házát (Mt 7,24), az öt okos szűznek van olajtartaléka (Mt 25,1kk), az okos és hű szolga ébren és készenlétben várja hazatérő Urát (Mt 24,45 par; Lk 12,42), a hamis sáfár bölcsen cselekszik, amikor elengedte ura adósainak tartozását (Lk 16,8), a kígyók okossága pedig példaként áll a tanítványok előtt (Mt 10,16). Az Isten országának megfelelő okos magatartás nem egyszerű, hétköznapi okos magatartás: okos az, aki az Úr akaratát cselekszi. Pál apostol a korinthusi pneumatikusokkal vitázva többször is felveti azt a kérdést, hogy ki az okos (1Kor 4,10; 10,15; 2Kor 11,19). A pneumatikusok okos volta emberi bölcselkedésen alapszik, és az általa kiváltott gőg fenyegeti a gyülekezet egységét. Ezért Pál a saját apostoli szenvedéseire utal vele szemben, némi iróniát is használva (pl. 1Kor 4,10; 2Kor 11,19), másrészt pedig figyelmeztet, hogy aki magát okosnak tartja, azt Isten fogja megítélni (Róm 11,25; 12,16). (Ld. még BÖLCS, BÖLCSELKEDÉS; BOLOND, BOLONDSÁG; OKTALAN)
VG
