Olajfák hegye
Olajfák hegye A Jeruzsálemet körülvevő hegyláncolat E-D-i irányban emelkedő vonulata (h. har hazétim, g. orosz ton elaion). Három csúcsa közül a középső a legmagasabb, mintegy 800 méterre emelkedik (Zsolt 125,2). Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt a szent városra és annak csodálatos látványt nyújtó épületeire, elsősorban a magasan épült templomra. A Jeruzsálembe észak felől érkező, többségükben galileai zarándokok az Olajfák hegyének északi részén ütötték fel sátraikat az ünnepek idején, azért azt a részét »galileai férfiak hegyének« is nevezték. Kies olajligetek borították, közöttük a Gecsemáné-kertje a legnevezetesebb. Azokról az olajligetekről kapta a nevét az Olajfák hegye. A várostól mindössze egy szombatnapi járóföldre feküdt (ApCsel 1,12).
Ez a közelség is magyarázza, hogy miért éppen az Olajfák hegyén pihent meg Jézus, valahányszor Jeruzsálemben tartózkodott s napjait a templomban tanítással töltötte.
Az Olajfák hegyén át vitt az út Betánia felé, onnan jövet pedig az Olajfák hegyéről pillanthatta meg az érkező a szent várost (Mt 21,1; Mk 11,1; 11,11-12).
Virágvasárnap az ünneplésre készülő sokaság is ott várta a városba bevonuló Messiást (Lk 19,29-38).
Ott mondta el Jézus azt a beszédét, amelyikben megjövendölte Jeruzsálem és a templom épületeinek a pusztulását s megsiratta a szent várost (Mt 24,3; Mk 13,3). Az úrvacsora szereztetését követően odament Jézus a tanítványaival dicséretet énekelve, hogy az elfogatásáig hátralévő időt imádkozással töltse el (Mt 26,20; Jn 18,1). Júdás odavezette a felfegyverzett népséget, hogy Jézust elfoghassák. Onnan vitték Kajafás főpap házába (Mt 26,47-57; Lk 22,39-54).
A hagyomány szerint az Olajfák hegyén történt Jézus mennybemenetele, de ennek ellenére mond Lukács evangélista leírása (Lk 24,50).
Ezen a helyen szemlélhette Ezékiel próféta Isten dicsőségét, amint a város közepéből felszállt a hegyre, amelyik a várostól keletre van: oda vitte fel Isten lelke a prófétát, majd onnan Káldeába (Ez 11,23.25).
Az Olajfák hegyét Zakariás próféta is említi (Zak 14,3-4).
IE
